– Két lehetőséged van: vagy a volt feleségem a gyerekekkel ideköltözik hozzánk, vagy te mész el innen. Dönts! – jelentette ki Gábor a konyha közepén, olyan magabiztossággal, mintha nem az én lakásomban húzta volna meg magát.
Pár pillanatig némán bámultam rá. Egyszerűen nem fogtam fel, hogy ezt valóban kimondta. Aztán lassan, óvatos mozdulattal letettem a csészémet az asztalra, és fagyos hangon kérdeztem:
– Ezt most tényleg komolyan gondolod?
– Teljes mértékben – felelte egy vállrándítással. – Eszter bajban van. Két gyerekkel maradt, nincs hová menniük. Nem fordíthatok hátat nekik.
– És engem mikor avattál be ebbe a döntésbe? – kérdeztem halkan, de a hangomban már ott volt az acélos él.
– Azt hittem, meg fogod érteni. Te mindig azt mondtad, becsülöd az egyenességet.
– Az egyenesség nem azt jelenti, hogy valakit kész helyzet elé állítanak. Hanem azt, hogy előbb leülünk és megbeszéljük – felálltam az asztaltól. – Nekem is van egy feltételem.
– Miféle feltétel? – húzta össze a szemöldökét.
– Vagy összeszeded a holmidat és elmész, vagy én fogom kirakni őket. Jelenet, ordítozás és dráma nélkül.
Úgy meredt rám, mintha nem ismerne rám.
⸻
1. fejezet: A saját erődöm
A puha, hamuszürke huzatú kanapémon kuporogtam, azon a kanapén, amelyet mindig is a legjobban szerettem. Könyvet tartottam a kezemben, de az olvasás reménytelen próbálkozás volt: a tekintetem folyton lecsúszott a sorokról, a gondolataim pedig szétszóródtak, akár az ablak előtt örvénylő, esőtől nehéz őszi levelek.
Lilla, a macskám, gömbölyű kis csomóként dorombolt az ölemben. Mintha azt súgta volna nekem: „Ez az otthonod. A te biztonságos helyed. Ne engedd, hogy bárki elvegye tőled.”
A lakást a frissen lefőzött kávé és a fahéj meleg illata töltötte be. Minden polc, minden párna, minden apró dísztárgy rólam mesélt: az emlékeimről, a döntéseimről, az ízlésemről. Mégis, az utóbbi időben mintha valami idegen ütem költözött volna a falak közé. Durva volt, kérdés nélküli, tolakodó. Gábor ritmusa.
Két évvel korábban lépett be az életembe. Akkor még úgy hittem, ajándékot kaptam: udvarias volt, figyelmes, kicsit elveszett, én pedig ösztönösen védelmezni kezdtem. Apránként átszivárgott hozzám. Először csak egy fogkefe maradt a fürdőben, meg egy ing másnapra. Később dobozok érkeztek, majd a laptopja is állandó helyet kapott nálam. Azt képzeltem, közös életet építünk.
Mostanra világossá vált: az építkezés az én munkám volt, ő csupán beköltözött a kész falak közé.
⸻
2. fejezet: Amikor betelik a pohár
Aznap este, amikor beléptem a konyhába, Gábor az asztalnál ült, és a laptopjába meredt, mintha a képernyő fontosabb lenne bárminél, ami körülötte történik.
– Beszélnünk kell – szólaltam meg.
Még csak fel sem pillantott.
– Már megint? Szerintem ezen túl vagyunk.
– Nem, Gábor. Te elmondtad, amit akartál, én pedig eddig hallgattam. Most rajtam a sor.
Kelletlenül sóhajtott, elvette a kezét a billentyűzetről, és végre rám nézett.
– Ebben a lakásban te vendégként élsz. Az otthon az enyém. Én fizetem a rezsit, én veszem az ételt, én állom a mindennapok költségeit. Ez az én részem. És a tiéd mi? Hogy néha itt vagy testben, közben pedig a volt feleséged problémáit rendezed?
– Nem vagyok élősködő – vágott a szavamba. – Segítek neked, csak te képtelen vagy észrevenni.
– Az nem segítség, hogy hetente egyszer elmosogatsz. A valódi társ jelen van, részt vesz a közös életben, tisztel és nem titkolózik. Nálad ehelyett Eszterrel váltott sunyi üzenetek vannak, csípős megjegyzések, meg állandó szemrehányás. Elegem lett abból, hogy én tartsam életben a te magántragédiádat.
Hirtelen felpattant, a szék élesen csikordult, ahogy hátralökte.
– Szóval kidobsz?
– Nem erről van szó. Egyszerűen nem vagyok hajlandó tovább feláldozni magam valakiért, aki semmibe veszi, amit adok. Találd ki, mit akarsz az élettől, de ne az én káromra.
⸻
3. fejezet: Ami ezután következett
Másnap reggel elment dolgozni, és azon az éjszakán már nem tért haza.
Nem zokogtam, nem omlottam össze, még csak nem is hívtam fel. Inkább főztem magamnak egy jóval erősebb kávét, kitártam az ablakokat, és nekiláttam a nagytakarításnak. Először a fürdőszobai fiókját pakoltam ki, utána a szekrényben kijelölt polcáról szedtem le a holmijait, és mindent külön, rendezett kupacba tettem.