Néha egy idegen titok, amelybe úgy sodornak bele, hogy az embernek fogalma sincs róla, egyetlen pillanat alatt ellenséggé és árulóvá tehet. Anna története éppen erről szól: olyan árat fizetett mások könnyelmű élvezetéért, amelyet soha nem kellett volna megfizetnie.
Anna a konyha közepén állt, ujjai görcsösen szorították a telefonját, és úgy érezte, képtelen levegőt venni. A vonal másik végén már csak a megszakadt hívás rövid sípolása hallatszott, de a fülében még mindig ott visszhangzott Katalin rekedt, kétségbeesett kiáltása — a férje testvérének feleségéé.
— Hogy voltál képes erre?! — üvöltötte Katalin, szinte fuldokolva a dühtől. — Hiszen nemrég még együtt szilvesztereztünk! A szemembe néztél, mosolyogtál rám, ajándékot hoztál a gyerekeimnek! Közben meg beengedted a férjemet azzal a nővel a saját házadba! Bűnrészesek vagytok, Anna! Te is, a férjed is tudtatok mindenről, és fedeztétek ezt a mocskot! Többé látni sem akarlak benneteket! Legyetek átkozottak!
Anna könnyei megállíthatatlanul folytak. Nemcsak a vád fájt neki, hanem az igazságtalanság is, amely szinte megfojtotta. Katalin azzal gyanúsította, hogy része volt Gábor hűtlenségének eltussolásában. Pedig Anna maga is mindössze két nappal korábban szerzett tudomást arról, hogy Gábornak szeretője van. Így kezdődött az egész.
Annának és a férjének, Péternek volt egy apró, barátságos hétvégi házuk egy festői kis településen. Pontosabban: papíron és lélekben is inkább Annáé volt az a ház. Az öröksége egy részét költötte rá, de ennél is fontosabb, hogy a szívét is beletette. Ez volt a menedéke, a saját csendes birodalma, ahol újra erőre kapott. Ő varrta oda aprólékos gonddal a lenvászon függönyöket, ő választotta ki egyenként a konyhai csészéket, ő vitte le a kedvenc kasmírplédjeit és a könyveit.
Péter jóval egyszerűbben viszonyult a házhoz. Számára a nyaraló azt jelentette, hogy lehet szalonnát sütni, bográcsozni, füvet nyírni, aztán hazamenni. Októbertől április végéig mindig lezárták az épületet, téliesítették, és hónapokig senki sem járt ott.
Anna kapcsolata Péter rokonságával kifejezetten jól alakult. Péternek volt egy idősebb bátyja, Gábor, aki már régóta stabil házasságban élt Katalinnal. Anna és Katalin ugyan nem tartoztak azok közé a barátnők közé, akik éjjelente is egymást hívogatják, mégis kialakult köztük valamiféle bizalom. A családi ebédeken rendszerint egymás mellé ültek, női dolgokról sugdolóztak, recepteket cseréltek, és néha jólesően panaszkodtak a férjeikre.
Meleg április volt. Péter hosszabb külföldi munkakiküldetésre utazott, a városban pedig hirtelen különös változás állt be az időjárásban.