Szinte nyári forróság telepedett a környékre, ezért Anna úgy döntött, nem várja meg a májusi hosszú hétvégét. Összekészítette az első adag palántát, bedobált néhány szükséges holmit, és egyedül indult ki a hétvégi házba, hogy megnézze, miként vészelte át szeretett kis otthonuk a kemény telet.
Alighogy elfordította a kulcsot a zárban, és belépett az előszobába, máris összeráncolta a homlokát. Valami nem stimmelt. Egy fél éve bezárt háznak hideg, átfagyott fa- és enyhe dohszaggal kellett volna fogadnia. Ehelyett odabent szokatlan meleg ült a levegőben, és egy alig érezhető, idegen illat lebegett körülötte.
Anna lassan a konyhába ment, miközben a mellkasában egyre nőtt a nyugtalanság, s ahhoz hamarosan undor is társult. A krómozott mosogatón nem látszott a megszokott téli porréteg; nyilvánvaló volt, hogy valaki nemrég vizet engedett benne. A kedvenc, gyűjtői teáscsészéje nem azon a polcon állt, ahol hagyta, az edényszárítót pedig elmozdították a helyéről.
A szíve úgy vert, mintha a torkába ugrott volna. Bement a nappaliba, a régi tölgyfaszekrényhez, hogy magára kapja a puha, otthoni kasmírkardigánját, mert a házban még mindig huzat kóborolt. Gépiesen levette a vállfáról, az arcához emelte, aztán mozdulatlanná dermedt.
A ruhából áradó illat nem az övé volt. Édeskés, tolakodó női parfüm szaga itta át, olyan, amilyet Anna soha életében nem használt. Reszkető kézzel benyúlt a kardigán zsebébe, és ujjai valami kemény tárgyba ütköztek. Egy strasszokkal kirakott, idegen műanyag hajcsat került elő, rajta hosszú, festett szőke hajszállal. Anna ezzel szemben rövid hajú, sötétbarna nő volt.
Abban a pillanatban mintha minden összeomlott volna benne. A felismerés kalapácsként csapódott a fejébe: itt nem csupán megszállt valaki. Egy ismeretlen nő otthonosan járkált a házában, az ő bögréjéből ivott, pimaszul felvette a személyes ruháját, és ami a legelviselhetetlenebb volt, az ő ágyában aludhatott. A saját, sérthetetlennek hitt tereit valaki kíméletlenül összetaposta.
A dühtől és a feltörő könnyektől szinte vakon kereste elő Péter számát. A fejében csak egyetlen, rémisztően logikus gondolat zakatolt.
– Te nőket hordasz ki a nyaralónkba?! – ordította a telefonba, amint a férfi felvette. – Az én házamba?! Az én ágyamba?! Idegen hajszálat és hajcsatot találtam, Péter!