A következő pillanatban Zoltánon kitört a pánik. Amint felfogta, hogy ebből akár csúfos válás, vagyonmegosztás és a kényelmes lakásból való kiebrudalás is lehet, szemrebbenés nélkül feláldozta a saját testvérét.
– Nóra, várj! Nyugodj meg, az égre kérlek, ennek semmi köze hozzám! Ez Gábor volt! – hadarta rekedt, elcsukló hangon. – Ne hozz elhamarkodott ítéletet! Még ősszel belezúgott valakibe a munkahelyén. Teljesen elvesztette a józan eszét. Nem volt hol találkozniuk, a szállodák drágák, a városban meg nem mert mutatkozni. Térden állva könyörgött, hogy adjam oda neki hétvégére a nyaraló kulcsát. Majdnem sírt! Azt mondogatta: „Elrendezem Katalinnal, csak adj egy kis időt, segíts a testvéreden.” Nóra, értsd meg, testvérek vagyunk! Férfiszolidaritás… Nem mondhattam nemet!
Nóra ezt a nyomorult magyarázkodást hallgatta, és a dühe nemhogy csillapodott volna, inkább még magasabbra csapott. A saját férje valami romlott, álságos „összetartásra” hivatkozva titokban átadta másnak az Ő házának kulcsát. Megengedte, hogy idegenek járkáljanak a fészkében, az ő teraszán igyanak bort, az ő holmijai között létezzenek. A legundorítóbb mégis az volt, hogy ezzel Nórát is belerángatta egy aljas titokba, és akarata ellenére cinkossá tette egy megcsalásban.
– Most azonnal felhívom Katalint – mondta Nóra fagyos, metsző hangon. – Joga van tudni, milyen alak mellett él. Te pedig… te titkos légyottok helyszínévé alacsonyítottad az ÉN nyaralómat! Ez visszataszító, Zoltán!
Zoltán azonban ekkor elővette a gyakorlott manipulátor minden eszközét.
– Nórácska, könyörgöm, ne avatkozz bele! – nyöszörgött. – Ez az ő házasságuk, az ő ügyük! Gábor szerdán mindent elmond neki, férfiszavát adta. Adj neki esélyt, hogy tisztességesen, szemtől szemben valljon be mindent. Ne te legyél az, aki odaviszi a rossz hírt! Ha most felhívod Katalint, a saját kezeddel teszed tönkre a házasságukat, és Gábor ezt soha nem fogja megbocsátani nekünk. Csak két napot adj neki!
Nóra, akit a hír teljesen összezavart és letaglózott, végül engedett a férjének.
– Rendben. Szerdáig – préselte ki magából. – De ha addig nem mondja el neki, elküldöm Katalinnak ennek az undorító hajcsatnak a fényképét.
A nyaralóban maradt, hogy könyörtelen alapossággal eltüntessen minden nyomot, amely idegen jelenlétre emlékeztette. Naivan azt hitte, bölcsen cselekszik: lehetőséget ad a sógorának arra, hogy legalább őszintén valljon.
Gábor szerdán természetesen semmit sem mondott el a feleségének. Csütörtök reggel azonban Katalin megérezte, hogy valami nincs rendben, és amikor a férje épp zuhanyozott, belenézett a feloldva hagyott telefonjába.