Néha egy idegen titok, amelybe az embert a tudta nélkül rángatják bele, egyetlen pillanat alatt ellenséggé és árulóvá teheti. Anna története éppen ilyen: ő mások könnyelmű öröméért fizetett meg túlságosan nagy árat.
Anna a konyha közepén állt, ujjai görcsösen szorították a telefont, és úgy érezte, levegőt sem kap. A vonal másik végén már csak a megszakadt hívás rövid sípolása hallatszott, de a fülében még mindig ott visszhangzott Katalin kétségbeesett ordítása — a férje bátyjának feleségéé.
— Hogy tehetted ezt?! — sikította Katalin rekedtre kiáltott hangon. — Hiszen pár napja még együtt szilvesztereztünk! A szemembe néztél, mosolyogtál rám, ajándékot adtál a gyerekeimnek! Közben meg beengedted a férjemet azzal a nővel a házadba! Bűnrészesek vagytok, Anna! Te is, meg a férjed is tudtatok mindenről, és fedeztétek ezt a mocskot! Többé látni sem akarlak benneteket! Legyetek átkozottak!
Anna fuldokló zokogásban tört ki. Nemcsak a vád fájt neki, hanem az igazságtalanság is. Katalin azzal támadt rá, hogy része volt Péter hűtlenségének eltussolásában. Pedig Anna maga is mindössze két nappal korábban szerzett tudomást arról, hogy Péternek szeretője van. Így kezdődött az egész.
Annának és férjének, Gábornak volt egy kicsi, barátságos nyaralójuk egy festői faluban. Pontosabban, jogilag és lélekben is inkább Anna otthona volt az a ház: az öröksége egy részét költötte rá, és a szívét is beletette. Ez lett a menedéke, a hely, ahol erőt gyűjtött. Saját kezűleg varrta oda a lenfüggönyöket, ő válogatta ki a konyha minden csészéjét, ő hordta le a kedvenc kasmírplédjeit és könyveit.
Gábor jóval közömbösebben viszonyult a nyaralóhoz. Elment, ha grillezni kellett, vagy ha le kellett nyírni a füvet, de különösebb érzelmek nem fűzték hozzá. Októbertől április végéig a házat mindig lezárták, téliesítették, és hónapokig üresen állt.
Anna a férje rokonaival kifejezetten jó kapcsolatot ápolt. Gábornak volt egy idősebb bátyja, Péter, aki már régóta élt házasságban Katalinnal. Anna és Katalin nem voltak éjszakákon át telefonáló, elválaszthatatlan barátnők, mégis bizalom volt közöttük. A családi összejöveteleken rendre egymás mellé ültek, női dolgokról súgtak össze, recepteket cseréltek, és olykor a férjeikre panaszkodtak.
Április különösen enyhének bizonyult. Gábor hosszabb üzleti útra repült, a városra pedig váratlanul olyan meleg telepedett, mintha a nyár idő előtt megérkezett volna.