Néha egy idegen ember titka, amelybe az embert a tudta és beleegyezése nélkül sodorják bele, egyetlen pillanat alatt árulóvá és első számú ellenséggé változtathatja. Most Anna történetét mesélem el, aki mások könnyelmű élvezete miatt fizetett keservesen nagy árat.
Anna a konyha közepén állt, görcsösen markolva a telefonját, és úgy érezte, képtelen levegőt venni. A vonal túlsó végén már csak a megszakadt hívás rövid sípolása hallatszott, de a fülében még mindig ott visszhangzott Erika, a férje édestestvérének felesége dühödt, fájdalmas kiáltása.
— Hogy tehetted ezt velem?! — ordította az imént Erika, a hangja már-már elcsuklott a zokogástól és haragtól. — Pár napja még együtt ünnepeltük az újévet! A szemembe néztél, mosolyogtál rám, ajándékot adtál a gyerekeimnek! Közben pedig beengedted a férjemet abba a házba azzal a nővel! Ti mind bűnrészesek vagytok, Anna! Te is, meg a férjed is tudtatok róla, és fedeztétek ezt a mocskot! Nem akarlak többé látni benneteket, átkozottak legyetek!
Anna sírva roskadt magába. Nemcsak a vádak fájtak neki, hanem az is, mennyire igazságtalannak érezte őket. Erika éppen azzal bélyegezte meg, hogy neki is köze volt Péter hűtlenségéhez. Pedig Anna mindössze két nappal korábban szerzett tudomást arról, hogy Péternek szeretője van. Az egész így kezdődött.
Annának és férjének, Gábornak volt egy kicsi, de meghitt nyaralójuk egy festői, csendes településen. Pontosabban szólva a ház jogilag és lelkileg is inkább Annáé volt: az öröksége egy részét költötte rá, és a szívét-lelkét beletette. Ez volt az ő menedéke, az a hely, ahol igazán önmaga lehetett. Saját kezével varrta a lenfüggönyöket, gondosan választotta ki a konyha minden bögréjét és tányérját, odahordta a kedvenc kasmírplédjeit, valamint azokat a könyveket, amelyek között pihenni szeretett.
Gábor sokkal tárgyilagosabban viszonyult a nyaralóhoz. Szívesen kiment, ha grillezni lehetett, vagy ha le kellett nyírni a füvet, de különösebb érzelmi kötődése nem volt hozzá. Októbertől április végéig a házat mindig lezárták, téliesítették, és hónapokig üresen állt.
Anna egyébként jól kijött a férje rokonaival. Gábornak volt egy idősebb bátyja, Péter, aki már régóta élt házasságban Erikával. Anna és Erika nem voltak elválaszthatatlan barátnők, nem telefonáltak egymásnak éjszakákon át, de kölcsönös bizalom alakult ki közöttük. A családi ebédeken rendszerint egymás mellé ültek, női dolgokról suttogtak, recepteket cseréltek, és néha nevetve panaszkodtak a férjeikre.
Meleg áprilisi napok jártak. Gábor hosszabb üzleti útra repült, a városra pedig hirtelen szinte nyárias forróság telepedett. Anna ekkor úgy döntött, nem várja meg a májusi ünnepeket.