„Márk, mondd meg nekem, kollégától kollégának — milyen üzleti célból számolta meg tegnap az édesanyád a nejlonharisnyáimat?” Anna dühösen tette fel a kérdést, Márk zavartan az ablakot bámulta

Túlgondoskodásuk elnyomó, megalázó és szívszorító.
Történetek

– Márk, mondd meg nekem, kollégától kollégának – tettem le óvatosan a kávéscsészémet az asztalra –, milyen üzleti célból számolta meg tegnap az édesanyád a nejlonharisnyáimat?

A férjem félrenyelte a croissant-t, majd olyan reményvesztetten bámult ki az ablakon, mintha abban bízna, hogy egy idegen civilizáció azonnal kimenekíti a lakásból.

– Anna, muszáj ezt már reggel elkezdened? – morogta, miközben lesöpörte az álláról a morzsákat. – Anya csak átugrott meglocsolni a növényeket. Vészhelyzetre van nála kulcs. Egyszerűen figyel arra, hogy rendben legyen nálunk a lakás légköre.

– A fikusz a nappaliban áll, Márk. Az én harisnyáim és fehérneműim viszont a hálószobában vannak, a komód alsó fiókjában. Én ugyan a repülésben dolgozom, és tisztában vagyok vele, hogy a turbulencia szétdobálhatja a csomagokat, de ha egy fikusz átrepül a komódomba, és belegabalyodik a csipkés bugyikba, az már a Közlekedésbiztonsági Szervezet vizsgálatát kívánja.

– Csak meg akart győződni róla, hogy minden rendben van nálunk! – próbálta Márk elővenni a családfői hangját, de a „rendben” szónál ismét megakadt. – Ez egyszerű anyai kíváncsiság.

Én csak halványan elmosolyodtam. Az anyósom, Katalin asszony, korábban a kerületi hivatal rangidős ellenőreként dolgozott, nyugdíjasként pedig szemmel láthatóan nem találta a helyét. Miután többé nem kutathatott szappanbeszerzési számlák után közintézményekben, a benne felhalmozódott ellenőrzési szenvedélyt teljes egészében a mi kétszobás lakásunkra zúdította.

Valahányszor szolgálati útra indultam – vezető légiutas-kísérő vagyok –, pontosan tudtam: távollétemben belép a házi használatra szánt főrevizor. Eleinte ártatlanul indult az egész, afféle „letöröltem nálatok a port” akcióként. Később azonban már azon kaptam magam, hogy a parfümériákból hozott blokkjaimat kisimítva, gondosan külön kupacba rendezve találom.

Egyszer ráadásul rajta is kaptam a nagy „gondoskodás” közepén.

– Annácska – szónokolt Katalin asszony a kanapénkon trónolva, olyan arccal, mint egy díszszemlét fogadó császárné –, olvastam az interneten, hogy ezek a repüléseitek sugárzással járnak. Kozmikus sugárzás, érted! Neked mindennap jódos oldatot kellene innod, és alufólián aludnod, különben még a gyerekvállalással is bajotok lehet.

Mélyebben értjük az életet