A fehérneműkről szóló blokkokkal együtt. Így legalább nem kell majd a személyes holmijaim között turkálnia, és közben még az isiászát sem kockáztatja.
– Hogy merészelsz így beszélni velem! – csapott Katalin asszony az asztalra, mire a poharak is megrezzentek. – A fiam otthonába járok! Jogom van tudni, mire folyik el a pénze!
– Az én fizetésem, Katalin asszony, másfélszerese a fia keresetének – mosolyodtam el még szélesebben, de a mosolyomban már semmi melegség nem volt. – Ha itt valakinek pénzügyi ellenőrzésre lenne szüksége, az inkább Márk. Mégsem számolgatom a zoknijait, és nem kutatok a zsebeiben.
Odamentem az anyósomhoz. Tátott szájjal ült, láthatóan képtelen volt feldolgozni, hogy valaki ekkora arcátlansággal visszabeszéljen neki.
– Rossz menyre akart bizonyítékot találni, de végül csak a saját szégyenét sikerült előásnia – nyújtottam felé a kezem nyugodt, szinte kecses mozdulattal. – A kulcsokat kérem.
– Micsodát? – kérdezett vissza rekedten.
– A lakásunk kulcsait. Most azonnal. A fikuszt valahogy majd meglocsolom én. Egyébként automata öntöző van hozzá felszerelve, csak gondolom, a bugyijaim ellenőrzése közben ez elkerülte a figyelmét.
Márk már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de ránéztem azzal a pillantással, amellyel a fedélzeten szoktam közölni az utasokkal, hogy rendőri kísérettel szállítják le őket a gépről. Nyelt egyet, aztán inkább hallgatott.
Katalin asszony remegő kézzel, a rokonok feszült és immár cseppet sem együttérző tekintetétől kísérve előhalászta a táskájából a kulcscsomót, és az asztalra dobta.
– Többé be nem teszem hozzátok a lábam! – jelentette ki ünnepélyesen, minden maradék méltóságát összekaparva.
– Ez igazán örömteli hír – vettem fel a kulcsokat, majd nyugodtan a táskámba csúsztattam őket. – A szettet pedig tartsa meg. Hátha legközelebb Júlia néni szekrényeit szeretné átvizsgálni.
Udvariasan elköszöntem a döbbenten pislogó rokonságtól, és kiléptem az utcára. A levegő olyan tisztának tűnt, mintha egy kiadós vihar mosta volna át a várost. Odabent már épp kezdett kibontakozni a hatalmas családi botrány, de ez többé nem tartozott rám. Az én járatom hibátlanul landolt, a turbulenciás zónát magam mögött hagytam, és az illetéktelen beszállást végleg megtiltottam.