Egyszerűen tudni akartam, pontosan milyen jogaim vannak.
És ott hallottam valamit, ami mindent a helyére tett.
A lakásom továbbra is kizárólag az én tulajdonomnak számított. Teljes egészében. Függetlenül attól, mit gondol erről a férjem, az ő szülei, vagy bárki más a családból.
Ez a felismerés különös nyugalmat hozott. Mintha végre szilárd talaj került volna a lábam alá.
Néhány héttel később aztán a véletlen még többet elárult, mint szerettem volna tudni.
Az anyósom rossz címzettnek küldött el egy üzenetet. A barátnőjének szánta, de hozzám érkezett meg.
Többször is elolvastam, mert először el sem akartam hinni.
„Ha sikerül rávenni Esztert a lakáscserére, utána szépen elintézzük, hogy Márk lakása már csak az ő nevére kerüljön.”
Abban a pillanatban minden maradék kétségem szertefoszlott.
Itt soha nem segítségről volt szó.
Hanem arról, hogy megszerezzék a vagyonom egy részét. Méghozzá végleg.
A következő családi vacsorán természetesen megint előkerült a lakástéma. Az anyósom negédes mosollyal fordult felém.
— Na, átgondoltad?
Nyugodtan elővettem a táskámból egy mappát.
— Igen. Döntöttem.
Márk azonnal felélénkült, és Gábor arcán is megjelent valami reményféle. Látszott rajtuk, hogy jó hírekre számítanak.
Én azonban kinyitottam a mappát, és halkan, de érthetően megszólaltam.
— A lakást jogi védelem alá helyezem, a saját vagyoni érdekeim biztosítása érdekében. Nem lesz csere. Nem lesz eladás. Nem lesz tulajdonrész átadása. Semmilyen formában.
Az anyósom mosolya egy pillanat alatt eltűnt.
— Ezt most komolyan mondod?
— Teljesen komolyan.
— De Márknak nincs hol laknia!
— Márk harminckét éves. Egészséges. Dolgozik. Autója is van. Akkor meg fogja tudni oldani a saját lakhatását is.
Márk hirtelen felpattant az asztaltól.
— Te aztán kapzsi vagy.
Ránéztem, minden indulat nélkül.
— Lehet. Csak érdekes módon senki sem ajánlotta fel a saját vagyonát az én kedvemért.
Az este után érezhetően megváltozott minden. A rokonok egy ideig sértődöttek voltak. Próbáltak nyomást gyakorolni rám, könyörögni, lelkiismeret-furdalást kelteni bennem.
Aztán amikor végre megértették, hogy nem fogok engedni, lassan hátrébb léptek.
Gáborral viszont sokkal bonyolultabb lett a helyzet.
Mert a valódi probléma nem a lakás volt. Hanem a bizalom.