Eszter a tűzhelynél állt, és lassú mozdulatokkal kevergette a zöldségragut. A szombat délelőtt békésnek ígérkezett: Gábor a kanapén szunyókált, az ölébe csúszott újsággal, az ötéves Lilla pedig a gyerekszobában játszott. A nyugalmat azonban hirtelen megtörte a csengő éles hangja.
— Anya? — Gábor ajtót nyitott, s a következő pillanatban Mária, az édesanyja, szinte berobbant a lakásba. Hatvankét éves asszony volt, kemény tekintettel, szorosra préselt szájjal.
— Hol van az a feleséged? — sziszegte a fogai között, miközben már indult is a nappali felé.
Eszter kilépett a konyhából, a kötényébe törölve a kezét.
— Jó napot, Mária asszony.
— Ne merészelj nekem köszöngetni! — csattant fel az anyósa. — Azok után, amiket tegnap a fejemhez vágtál!
Eszter pontosan emlékezett az előző napi beszélgetésre. Mária már megint Lilla nevelését bírálta, rossz anyának, ügyetlen háziasszonynak nevezte őt. Hét év házasság után Eszter akkor először nem nyelte le a sértéseket: higgadtan megkérte az anyósát, hogy ne avatkozzon bele az életükbe.
— Anya, kérlek, ne kezdjük el… — próbálkozott Gábor, de Mária azonnal belé fojtotta a szót.
— Te hallgass! Majd én elintézem ezt a menyecskét! — förmedt rá, majd Eszter felé fordult. — Azt hiszed, te dirigálhatsz nekem? Én emeltelek ki a semmiből! Gáborka elvett téged, egy egyszerű ruhabolti eladót! Én meg mi voltam? Varróüzem igazgatója! Igazgató, érted?
Eszter minden erejével azon volt, hogy ne veszítse el a türelmét.
— Mária asszony, legalább a gyerek előtt ne veszekedjünk…
— A gyerek előtt? — az anyósa gonosz, gúnyos nevetést hallatott. — A lányod is ugyanolyan hálátlan lesz, mint te! Tegnap megkínáltam egy cukorkával, erre azt mondta, anya nem engedi az édességet ebéd előtt! Anya! Hát én a nagyanyja vagyok! Jogom van elkényeztetni az unokámat!
— Nálunk vannak bizonyos szabályok…
— Szabályok?! — Mária arca vörösre gyúlt a dühtől. — Te az én lakásomban élsz!
— Ez a mi otthonunk — felelte Eszter csendesen. — Gáborral együtt vettük fel rá a hitelt.
— És az önerőt ki adta? Én! Az én pénzem volt! Akkor ez a lakás az enyém!
Gábor kényelmetlenül toporgott, egyik lábáról a másikra állt, láthatóan nem tudta, közbelépjen-e. Eszter könyörgő pillantást vetett rá, de a férje félrenézett.
— Mária asszony, azt az összeget tavaly teljes egészében visszaadtuk önnek — emlékeztette Eszter.
— Hazugság! — üvöltötte az anyósa. — Te mindig hazudsz! Befolyásolod a fiamat! Ellenem fordítod az unokámat is!
Ekkor a gyerekszoba ajtajában megjelent a rémült Lilla. Mellkasához szorította kedvenc babáját, a rózsaszín ruhásat, amelyet még az előző születésnapjára kapott a nagymamájától.
— Mári mama? — suttogta bizonytalanul.
Mária élesen a kislány felé fordult. Amikor meglátta a babát, összeszűkült a szeme.
— Nocsak, nocsak — mondta fenyegetően. — Az én ajándékommal játszol?
Lilla ijedten bólintott, és még erősebben magához ölelte a játékot. Mária határozott léptekkel megindult felé.
— Add csak ide! — nyújtotta ki a kezét.
— De Mári mama… ez az én babám… — rebegte a kislány.
— A tiéd?! — visította az asszony. — Én vettem! Az én pénzemből! Vagyis az enyém!
A következő pillanatban kitépte a babát Lilla karjából. A kislány keserves sírásban tört ki.
— Anya! — szólalt meg végre Gábor is. — Mit művelsz?
— Azt, amit már régen meg kellett volna tennem! — vágta rá Mária, és beviharzott a gyerekszobába. Körbenézett, mintha zsákmányt keresne. — Ez itt például! Az építőkészlet. Karácsonyra tőlem kapta! Viszem!
A magával hozott nagy táskába kezdte szórni a játékokat. Plüssmackó, rajzkészlet, zenélő dobozka — minden, amit valaha az unokájának ajándékozott, sorra eltűnt a táska mélyén.
— Mária asszony, hagyja abba! — Eszter odaugrott hozzá, de az anyósa durván ellökte magától.
— Hozzám ne érj! — rikácsolta. — Gábor! Mondd meg a feleségednek, hogy ne avatkozzon bele!
Gábor tanácstalanul állt az ajtóban. Hol a zokogó lányára nézett, hol az anyjára, hol a feleségére. Látszott rajta, hogy mondana valamit, de a szavak elakadtak benne.
— Anya… talán ezt mégsem kellene… Lillácska csak egy gyerek…
Mária azonban nem hátrált meg. A táska szája már félig megtelt játékokkal, a levegő pedig olyan feszültté vált, mintha bármelyik pillanatban újabb robbanás következhetne.