A félig otthagyott céklaleves tányérja tompa csattanással érkezett Gábor elé, a lé pedig kilöttyent a fényesre törölt asztallapra. Katalin asszony még csak mozdulatot sem tett, hogy feltörölje. Úgy meredt a menyére, hideg és súlyos haraggal, mintha Anna éppen az imént gyújtotta volna fel a családi házat.
— Gratulálok — szűrte a fogai között, minden szót élesen elvágva. — Elérted, amit akartál? Most már te vagy a nagyasszony, a debreceni fiók kereskedelmi igazgatója. Gáborka meg marad sofőr-árukísérő ugyanabban a holdingban, igaz? Felfogod egyáltalán, hogyan tapostad most sárba a férfi büszkeségét?
Gábor hirtelen hátralökte a székét. A fém láb csikordulva ütődött a konyha kövéhez. A feleségére rá sem nézett. Szótlanul előhúzott a zsebéből egy doboz cigarettát, pedig három éve nem gyújtott rá, aztán kiment az erkélyre, és keményen behúzta maga mögött az ajtót. Anna kettesben maradt az anyósával.
A viszály nem lassan, évek alatt érett meg. Egyetlen este alatt robbant ki, amikor a cég győri központjában jóváhagyták Anna kinevezését. Öt esztendő kifogástalan munka a logisztikán, éjszakai ügyeletek, elmaradt hétvégék, számtalan lenyelt fáradtság — végül pedig a megérdemelt vezetői szék. Csakhogy abban a családi rendben, amelyet Katalin asszony oly gondosan építgetett, egy nőnek nem volt szabad többet keresnie a férjénél, pláne nem állhatott fölötte a ranglétrán.
— Mama, ez mindannyiunk sikere — próbálta Anna visszaterelni a beszélgetést a józan ész medrébe. — Több pénz jön majd a házhoz, hamarabb lezárhatjuk a lakáshitelt.
Ám a higgadt hang csak még jobban felbőszítette az idősebb asszonyt.
— Mindannyiunké? — Katalin keserűen felnevetett, és összefonta a karját a mellkasán. — Szegény fiam. Egy főnök feleség nem áldás, hanem szégyen egy családban. Mostantól őt is irányítani akarod? Nem elég neked a munkahelyeden parancsolgatni? Gábor férfi, neki kellene a család fejének lennie. Az is volt, egészen addig, amíg te át nem ültél abba az új irodádba.