Másnap reggel Anna már a munkahelyén szembesült azzal, hogy az otthoni vita nem maradt a lakás falai között. A szokásos reggeli eligazításon Gábor feltűnően a terem legtávolabbi sarkába ült, pedig korábban mindig úgy helyezkedett, hogy a felesége közelében legyen. Amikor Anna kiosztotta a heti menetleveleket, ő utolsóként lépett oda hozzá, elvette a papírokat, majd hűvösen odavetette:
— Értettem, Anna vezető asszony.
A logisztikai osztály munkatársai egyszerre kapták félre a tekintetüket. A házastársak között vibráló feszültség szinte kézzel foghatóvá vált.
Este otthon újabb kellemetlen meglepetés fogadta Annát. A kétszobás lakásban Katalin már teljesen birtokba vette a terepet. Átrendezte az edényeket, felmosta a padlót, és éppen vacsorához terített, miközben minden mozdulatából áradt a látványos, szándékosan hangsúlyozott sajnálkozás a fia iránt.
— Megjött a mi nagy főnök asszonyunk — mondta hátra sem fordulva. — Ülj csak le, Gáborkám, egyél valami meleget. A te feleséged most már fontos ember, neki aztán nincs ideje a konyhára. Ezzel a karrierrel lassan azt is elfelejted, milyen az otthoni étel íze.
— Katalin, képes vagyok vacsorát készíteni a saját férjemnek — felelte Anna, és minden erejével azon volt, hogy nyugodtnak tűnjön, bár belül a felháborodástól összerándult.
— Ugyan már, neked most jelentéseid vannak, beosztásaid meg táblázataid — legyintett az anyósa. — Az én fiamnak viszont támaszra van szüksége. Ma a telephelyen a férfiak a háta mögött rajta nevettek. Azt kérdezgették, milyen érzés a saját feleségének engedelmeskedni. Erre gondoltál, amikor elfogadtad azt az állást? Már férfiként sem néznek rá!
Gábor egy szót sem szólt. Leszegett fejjel piszkálta az ételt a tányérján, mintha semmit sem hallana. Nem állt ki a felesége mellett, és az anyját sem intette rendre. Ez a hallgatás Annának jobban fájt, mint bármilyen sértés. Az a férfi, akivel együtt éltek túl albérleteket, pénztelenséget és nehéz éveket, lassan, de biztosan sértett, megbántott emberré alakult, aki készséggel bújt az áldozat szerepébe.
Két hét múlva a helyzet tovább éleződött. A vállalatnál megkezdődött az útvonalak racionalizálása, Annának pedig frissen kinevezett vezetőként szigorú utasítást adtak: a teljesítménymutatók alapján két sofőrrel csökkenteni kell az állományt. A számok hidegen és könyörtelenül jelezték, hogy a döntést nem lehet sokáig halogatni.