— Annácska, szervusz. Eladtátok a nyaralót, vagy csak sürgősen kimenekültetek onnan? — csendült fel a telefonban a szomszéd telkes Erzsébet néni hangja olyan feszesen, mintha parancsot adna.
— Ezt meg miből gondolja? Péterrel a városban vagyunk — feleltem, miközben a vállammal odaszorítottam a készüléket, és tovább válogattam a slagok között a barkácsáruházban.
— Akkor fogadd őszinte gratulációmat a nagykereskedelmi lerakat megnyitásához — horkant fel. — Az anyósod éppen olyan ütemben hordja ki az üvegeket a pincédből, hogy lassan dugó lesz a kaputok előtt. Katalin üres kartondobozokat cipel a csomagtartóból, Mónika pedig úgy vezényli őket, mint egy művezető: „Óvatosan a vargányával, az István jubileumára kell!”
Lassan visszatettem a slagot a polcra. Péter, aki a fúrókalapácsoknál ácsorgott, kérdőn felvonta a szemöldökét.
— Péter — sóhajtottam. — Úgy tűnik, az a kulcs, amit édesanyádnak kizárólag az uborkák öntözésére adtál, véletlenül nem az üvegházat, hanem az én pincémhez vezető titkos átjárót nyitotta meg. Indulunk.
A nyaralóig rendesen fél óra az út, mi azonban húsz perc alatt odaértünk. A kiskapu tárva-nyitva állt, mintha vendégeket várna. A verandán vásári bőség fogadott: a kedvenc csipkés terítőmön felvágottas tányérok sorakoztak, középen pedig diadalmasan trónolt egy felbontott üveg az én eperlekváromból.
Mónika az asztalfőn ült, olyan ünnepélyes méltósággal, mintha épp most írta volna alá a rendeletet, amelyben a telkünket saját fennhatósága alá vonja. Péter bátyja, Gábor, éppen egy súlyos ládát cipelt kifelé a házból, tele savanyított paradicsommal. A felesége, Júlia, gyakorlott mozdulatokkal rendezgette az üvegeket, a húg, Katalin pedig a táskájába gyömöszölte a híres házi lecsómat.
— Ó, a házigazdák is megérkeztek! — örvendezett Gábor mesterkélten, a ládával a kezében megtorpanva a lépcsőn.
— Részemről a szerencse — dőltem az ajtófélfának, karba tett kézzel. — Látom, Mónika, az üvegházi uborka meglocsolása nehéztüzérséget és komoly szénhidrátpótlást igényelt.
Katalin, aki adminisztrátorként dolgozott, erre élesen felkapta a fejét.