— Nem vagyok jól… valami nagyon nincs rendben — tolta hátra hirtelen a székét Lilla. Egyik kezét a jobb oldalára szorította, a másikkal pedig a száját takarta el, mintha attól tartana, hogy mindjárt rosszul lesz.
— Neked aztán mindig akad valami bajod — morrant rá Zoltán, fel sem nézve igazán a tányérjából. Nyugodt, kimért mozdulatokkal kanalazta tovább az ételt, az omlett pedig pillanatok alatt eltűnt előle. — Inkább önts nekem kávét. Aztán folytathatod a jelenetet.
— Apa, lehet, hogy anyu tényleg nincs jól — állt fel Réka, hogy teljesítse apja kérését. Abban a pillanatban azonban Lilla élesen felszisszent, mindkét kezével a hasához kapott, az arca falfehér lett, a homlokán pedig apró verítékcseppek jelentek meg.
— Anyu, mi történik? — rémült meg Réka. — Hívjam az ügyeletet?
— Ne… nem kell — tiltakozott Lilla erőtlenül, és megrázta a fejét. — Mindjárt jobb lesz.
— Ugye megmondtam? Már megint előadást tart — törölte ki Zoltán egy darab kenyérrel a tányérját, majd bekapta a falatot. — A kávém hol késik?
Réka azonban már nem a kávéval foglalkozott. Tágra nyílt szemmel figyelte az anyját, aki szemmel láthatóan erős fájdalommal küzdött, mégis igyekezett úgy tenni, mintha semmiség volna. Amikor Lilla újra felnyögött, és görcsösen előrehajolt, a lány tovább nem habozott: felhívta az orvosi ügyeletet.
Az ügyeletes orvos, egy idősebb férfi, nem sokkal később megérkezett, és alaposan megvizsgálta Lillát.
— Fordultak már korábban orvoshoz ezekkel a panaszaival? — kérdezte, miközben óvatosan végigtapogatta és megkopogtatta a hasát.
— Nem… minek mentem volna? Azt gondoltam, csak elrontottam a gyomromat — felelte Lilla akadozva, fájdalomtól elcsukló hangon.
— Be kell mennie a kórházba — mondta a doktor, miközben visszapakolta a műszereit a táskájába. — Könnyen lehet, hogy műtéti beavatkozásra lesz szükség. Bent kivizsgálják, és az eredmények alapján döntenek.
— Muszáj ezt ennyire komolyan venni? — dugta be a fejét Zoltán a szobába. — Nem lehetne itthon valami gyógyszerrel megoldani?
— Ön sebész? És esetleg a konyhaasztalon operálná meg a feleségét? — kérdezte az orvos száraz gúnnyal.
A megjegyzést Lilla is, Zoltán is pontosan értette. A férfi bosszúsan fújt egyet, aztán szó nélkül eltűnt a folyosón. Lilla közben lassan összeszedte, amire a kórházban szüksége lehet.
— Anyu, sokáig leszel bent? — nézett rá Réka nyugtalanul.
— Fogalmam sincs, kicsim… Nem úgy készültem, hogy ma megbetegszem — próbált halványan mosolyogni Lilla. — De igyekszem minél előbb hazajönni. Hátha végül nem kell megműteni.
— Hát persze, majd pont megműtenek — jelent meg Zoltán az előszobában, mintha elkísérni készülne. — Csak aztán ne húzd odabent az időt. Ismerlek én: képes vagy kitalálni valami nyavalyát, csak hogy ne kelljen hazajönnöd.
— Mikor tettem én ilyet valaha? — meredt rá Lilla döbbenten. Zoltán szavai szíven ütötték. Ha valaki nem szaladt orvoshoz minden aprósággal, az éppen ő volt. Betegen is talpon maradt, és tette a dolgát. Harminckilenc fokos lázzal is gombócot készített, mert a férje házi ételt kívánt, méghozzá azonnal. Amikor pedig egyszer meghúzta a derekát, és alig bírt felegyenesedni, mégis neki kellett feltörölnie a fürdőszobában álló vizet egy csőtörés után. Zoltánnak akkor be volt kötve az ujja.
— És ha elfertőződik? — háborodott fel, amikor Lilla megkérte, hogy segítsen. — Vérmérgezést kapok, aztán meghalok. Csináld meg inkább te!
Így hát Lilla csinálta. Nyögve, könnyek között húzta maga után a rongyot, és próbálta felszedni a vizet.
Réka akkor éppen az egyetemről ért haza. Amint meglátta az anyját, kivette a kezéből a rongyot, keményen rászólt az apjára, majd befejezte a takarítást.
— Még gyerek vagy ahhoz, hogy így beszélj az apáddal! — emelte fel a hangját Zoltán.
— Ne ordíts a lányoddal — tört ki Lilla. — Igaza van. Te mindig találsz valami kifogást, ha segíteni kellene.
Most pedig Lilla valóban kórházba indult, és maga sem tudta, mi vár rá.
Az első nap vizsgálatokkal telt: vért vettek tőle, elküldték különféle ellenőrzésekre, és egymás után jöttek az eredmények. Másnap reggel az orvosa átnézte a leleteit, majd komoly arccal közölte, hogy a műtétet nem lehet elkerülni.
— Ne féljen, ez gyakori beavatkozás, rutinszerűen végezzük. Minden rendben lesz — próbálta megnyugtatni, amikor észrevette Lilla ijedt tekintetét.