Katalin leemelte a világos bézs dzsekit a fém fogasról, majd egy határozott, szinte metsző mozdulattal Erzsébet felé nyújtotta.
Gábor a cipősszekrény mellett ácsorgott, mintha legszívesebben beleolvadt volna a falba. Makacsul kerülte a tekintetüket: sem a feleségére, sem a saját nővérére nem nézett.
Erzsébet két kézzel szorította magához az új telefont, amelynek fényes, lila hátlapja megcsillant a folyosó lámpafényében. Úgy ölelte a mellkasához, mintha felbecsülhetetlen kincs volna.
Zavartan kapkodta a pillantását a bátyja és a sógornője között.
Katalin nem szólt. Csak állt, és várt.
Odakint hosszan felbúgott a lift. Valahol fent nagy csattanással becsapódott egy ajtó. Az ő előszobájukban pedig olyan sűrű csend telepedett meg, hogy szinte meg lehetett volna érinteni.
Erzsébet lassan hátrált a küszöb felé, de a mobiltelefont egy pillanatra sem engedte el.
– Vedd fel a kabátot. Ma hűvös van odakint – mondta Katalin nyugodt hangon.
Pedig mindössze két nappal korábban még ő kapaszkodott fel a régi panelház ötödik emeletére, két hatalmas, élelmiszerrel megrakott szatyorral a kezében.
Erzsébet egyszerű, karton háziköntösben nyitott neki ajtót. A haja sebtében, rendezetlen kontyba volt összefogva a tarkóján.
A konyhaasztalon kifizetetlen számlák hevertek egymásra rakva. A kupac tetejét egy üres cukortartó nyomta le.
– Ahogy tudok, úgy vergődöm, Kati – kezdett panaszkodni azonnal a sógornője, miközben kapkodva szedte ki a szatyrokból a hajdinát és a tésztát.
Közben nagy gyakorlattal pakolta a polcokra a rizses zacskókat és a konzervdobozokat.
– Minden fillért meg kell gondolnom.
Erzsébet felkapott egy csekket, és meglengette a levegőben.
– Megint hátralék jött az áramra. Ránézni is félek. Fogalmam sincs, hogyan lehet így tovább élni. Láttad te mostanában az árakat a boltokban?
– Láttam – felelte röviden Katalin.
– Na ugye, erről beszélek!
Erzsébet indulatosan bevágta a konyhaszekrény ajtaját.
– Az a volt férjem megint késik a gyerektartással. Hívom, magyarázom neki, hogy a gyerek egy hónapja nem evett rendes húst, erre egyszerűen rám csapja a telefont!
Katalin szó nélkül kezet mosott a csap alatt, majd lerázta az ujjairól a vízcseppeket a mosogatóba.
Az ő fiuk, Márk, már reggel óta újra azért könyörgött, hogy pótoljanak még valamennyit az új sportcipő árához. A fiú egész télen a régi bakancsában járt.