A rendezvényterem egyik alkalmazottja diszkréten megköszörülte a torkát, úgy próbálva magára vonni Júlia figyelmét, hogy az asztalnál ülők közül lehetőleg senki se kapja fel rá a fejét. A fiatal férfi a ruhatár magas állványai mellett ácsorgott, egyik lábáról a másikra állt, és messziről látszott rajta, mennyire kellemetlenül érzi magát.
Júlia egyetlen kérdés nélkül felállt az ünnepi asztaltól. A zene harsogott, a felhevült rokonok pedig egymást túlkiabálva beszélgettek, így a távozása szinte teljesen észrevétlen maradt.
A díszoszlop mellé lépett, majd megállt az alkalmazott előtt.
— Valami gond van?
A hangját igyekezett egyenletesen tartani, bár a fiú arckifejezése alapján már előre érezte, hogy nem valami apróságról lesz szó.
— Elnézését kérem — mondta az alkalmazott, és átnyújtott neki egy sötétbarna bőrmappát, benne egy újabb számlával.
Júlia arcán alig észrevehető fintor suhant át. Gyűlölte az ilyen elegáns mappákba rejtett kellemetlen meglepetéseket, de most nem volt ereje megjegyzést tenni.
— A férje és a vendégeik rendeltek még három üveg magasabb árkategóriájú italt, valamint három nagy húsos hidegtálat — magyarázta a fiatalember bűntudatosan.
Résnyire kinyitotta a mappát, és megmutatta a végösszeget.
— Ezek már jóval túllépik az előre rendezett csomagot. Ha szeretné, most külön kiegyenlítheti, de hozzá is írhatjuk a zárószámlához az este végén.
Júlia a számokra meredt.
Néhány utólagos kívánság ettől a jókedvű társaságtól majdnem annyiba került, mint amennyit ő egy teljes hét munkájával megkeresett.
Pár pillanatig nem szólt semmit, aztán lassan az ünnepi asztal felé fordította a tekintetét.
A hosszú, roskadásig megrakott asztal közepén, előételek, saláták és főfogások között, szinte trónoló tartással ült Erzsébet.
Az ünnepelt igazán látványos jelenség volt. Frissen készített frizura, mély bordó ruha, mellén hatalmas, csillogó bross. A hatvanadik születésnapját minden visszafogottság nélkül tartották meg, ráadásul a város egyik legdrágább bankett-termét választották hozzá.
Erzsébet jobb oldalán Gábor foglalt helyet.
Júlia férje olyan elégedetten terpeszkedett a faragott széken, mintha az egész estélyt saját zsebből finanszírozta volna. Makulátlanul fehér, gondosan vasalt inge feszesen simult a hasára. Gábor nagy átéléssel magyarázott a vidékről érkezett András nagybácsinak, és időnként határozott mozdulatokkal vágott bele a levegőbe.
Közvetlenül előtte, a fehér abroszon feltűnően ott hevertek az autókulcsok a súlyos fém kulcstartóval.
— Rendezem — mondta Júlia fakó hangon.
Elővette a telefonját, majd az alkalmazott által elé tartott terminálon keresztül kifizette az összeget.
Amint a tranzakció sikeresen lefutott, a számláján már csak nevetségesen kevés pénz maradt. Ha minden forintot megfog, és a legolcsóbb élelmiszereken él, talán kihúzza belőle a hét végéig.
Júlia visszacsúsztatta a telefont a szigorú szabású ruhája zsebébe.
Csak ezt az estét kell valahogy túlélni.
Még nagyjából két óra.
Utána hazamennek. Befekszik az ágyba, lehunyja a szemét, és legalább reggelig nem kell semmire gondolnia.
Visszaindult az asztalhoz, majd hangtalanul leült Gábor mellé, és kissé arrébb tolta maga elől az üres tányért.
A férje észre sem vette, hogy visszaért.
— …és akkor én megmondom neki egyenesen: „András, itt az egész a folyamatok méretezésén áll vagy bukik!” — harsogta Gábor, miközben megpróbálta túlkiabálni a hangfalakból áradó szaxofonszólamot.
Leereszkedő jóindulattal megpaskolta András bácsi vállát.
— A tanácsadói világban az ilyen hibákért senkit sem veregetnek vállon. Most kíméletlen a piac. Aki nem vált időben, az lemarad, aztán már repül is kifelé.
András bácsi elismerően bólogatott, miközben újabb adag salátát mert magának.
— Jaj, Gáborkám, hát ki gondolta volna, hogy ilyen nagy ember lesz belőled! — sóhajtott ámuldozva Mónika néni az asztal túloldaláról.
Óvatosan megtörölte a szája szélét egy szalvétával.
— Kész üzletember vagy! Pedig mi Andrással még azt hittük, mindig a logisztikánál dolgozol, iratok meg fuvarlevelek között ülsz egész nap.
Gábor szája szegletében elégedett mosoly jelent meg, mintha már előre élvezné, hogy ismét a figyelem középpontjába kerülhet.