A bankett-terem fiatal ügyeletese visszafogott köhintéssel próbálta magára vonni Lilla figyelmét, lehetőleg úgy, hogy a mulatozó rokonság ne vegyen észre semmit. A fiú a magas ruhatári fogasok mellett toporgott, szemmel láthatóan kellemetlenül érezve magát.
Lilla némán felállt az ünnepi asztaltól. A zene hangosan dübörgött, a felhevült családtagok pedig olyan lelkesen beszéltek egymás szavába, hogy szinte senkinek sem tűnt fel, amikor eltávolodott.
A díszoszlopig ment, ott állt meg az adminisztrátor mellett.
— Valami gond van?
A hangját igyekezett egyenletesen tartani, bár a fiú arckifejezéséből már előre érezte, hogy nem valami kellemes ügy következik.
— Elnézést kérek — mondta a fiatalember, és felé nyújtott egy sötétbarna bőrmappát, benne egy újabb számlával.
Lilla szája alig észrevehetően megrándult. Az ilyen mappáktól mindig rossz érzése támadt, de most nem volt ereje megjegyzést tenni.
— A férje és a vendégek rendeltek még három üveg prémium alkoholt, valamint három nagy adag vegyes hústálat — közölte bűnbánó képpel az adminisztrátor.
Óvatosan szétnyitotta a mappát, és megmutatta a végösszeget.
— Ezek a tételek már jóval túlmennek az előre kifizetett csomagon. Rendezheti most külön, vagy a rendezvény végén hozzáírjuk a teljes számlához.
Lilla a számokra pillantott.
Ez a néhány plusz rendelés, amelyet a jókedvű társaság gondolkodás nélkül kért, majdnem annyiba került, mint amennyit ő egy teljes hét alatt megkeresett.
Néhány másodpercig mozdulatlanul hallgatott, aztán lassan visszafordította a fejét a bankettasztal felé.
A terem közepén, a hosszú asztal főhelyén, az előételek, saláták és meleg fogások között trónolt Mónika.
Az ünnepelt igazán látványosan festett. Frissen készített frizura keretezte az arcát, mélybordó ruhát viselt, mellén nagy, csillogó bross ragyogott. A hatvanadik születésnapját fényűzően, a szerénység legkisebb jele nélkül tartották meg, méghozzá a város egyik legdrágább bankett-termében.
Az anyja jobb oldalán Péter ült.
Lilla férje olyan magától értetődő magabiztossággal terpeszkedett a faragott széken, mintha az egész ünnepséget ő finanszírozta volna. Hófehérre vasalt inge feszesen simult a hasára. Péter nagy lendülettel magyarázott valamit a vidékről érkezett Gábor bácsinak, és időnként széles mozdulattal a levegőbe csapott a tenyerével.
Előtte, a makulátlan fehér abroszon, feltűnően odatéve hevertek az autókulcsok, rajtuk egy nehéz, fém kulcstartóval.
— Azonnal kifizetem — mondta Lilla fakó hangon.
Elővette a telefonját, majd az adminisztrátor által tartott terminálon keresztül kiegyenlítette az összeget.
Amikor a tranzakció sikeresen lefutott, a bankszámláján már szinte nevetségesen kevés pénz maradt. Ha mindenen a végsőkig takarékoskodik, talán kitart a hét végéig a legolcsóbb, legegyszerűbb élelmiszerekre.
Lilla visszacsúsztatta a telefont a szigorú szabású ruhája zsebébe.
Csak ezt az estét kell valahogy átvészelnie.
Még körülbelül két óra.
Utána hazamennek, bebújhat az ágyba, lehunyhatja a szemét, és legalább reggelig nem kell semmire gondolnia.
Visszasétált az asztalhoz, és hangtalanul leült a férje mellé, közben kissé arrébb tolta maga elől az üres tányért.
Péter még csak észre sem vette, hogy visszaérkezett.
— …és akkor én nyíltan megmondom neki: „Gábor, itt minden azon áll vagy bukik, hogyan tudjuk felskálázni a folyamatokat!” — harsogta, miközben igyekezett túlüvölteni a hangszórókból áradó szaxofonszót.
Leereszkedő mozdulattal megveregette Zsolt bácsi vállát.
— A tanácsadói világban az ilyen hibákért senkit sem dicsérnek meg. Most kemény a piac. Ha nem kapcsolsz időben, kész, véged van, azonnal kidobnak a fedélzetről.
Zsolt bácsi tisztelettudóan bólogatott, miközben újabb adag salátát kanalazott a tányérjára.
— Jaj, Péterkém, hát el sem hiszem, milyen fontos ember lett belőled! — sóhajtotta ábrándosan Kinga néni az asztal másik oldaláról.
Óvatosan megtörölte a szája szélét egy szalvétával.
— Igazi üzletember vagy! Pedig mi Zsolttal azt hittük, még mindig a logisztikán ülsz, papírokat meg fuvarleveleket bújsz egész nap.
Péter halvány mosollyal az arcán dőlt hátra, és hanyag mozdulattal forgatni kezdte az ujjai között a kulcstartót.