– Ritka egybeesés, de nem példátlan – tette hozzá az orvos óvatosan.
Júlia úgy meredt rá, mintha a szavai nem jutottak volna el hozzá.
– És akkor miből lehet biztosan tudni, hogy melyik újszülött az enyém?
Dr. Gábor nem kapta el a tekintetét.
– A kislánya egyetlen percre sem került ki a kórház ellenőrzése alól. A rendszer működött. Nem történt csere.
Júlia azonban pontosan emlékezett arra a hosszú időre, amikor nem láthatta a babáját. Túl hosszú volt. Épp elég ahhoz, hogy bármi megtörténhessen.
Délután Lilla megint odahúzta a széket az ágya mellé.
– Anya – súgta szinte alig hallhatóan –, láttam a másik kisbabát az újszülöttosztály üvegén át. Ugyanolyan… mint Nóra.
Júliának elszorult a mellkasa. Hogyan létezhet két csecsemő, akik ennyire hasonlítanak egymásra? Azonos név. Azonos vonások. Mintha minden részletük ugyanaz volna.
Aznap éjszaka, amikor a folyosók elcsendesedtek, Júlia óvatosan felkelt, kilopózott a kórteremből, és az újszülöttek részlege felé indult.
A tompa, sárgás fényben a kiságyak rendezett sora békés látványt nyújtott. Aztán meglátta őket: két baba feküdt egymás mellett. Mindkettő csuklóján ugyanaz a felirat állt:
Anita, Nóra Eszter.
Júlia földbe gyökerezett lábbal állt.
Ugyanaz a név. Ugyanolyan babák.
És a szülés óta először érezte azt, hogy a rettegés teljesen elborítja.
Másnap reggel ragaszkodott hozzá, hogy beszélhessen a kórház vezetésével. Az adminisztrátor, Attila úr egy külön irodába vezette őket, ahol az asztalon már több iratcsomó feküdt előkészítve.
– Megértjük, hogy ez súlyos helyzetnek tűnik – kezdte hűvös, hivatalos hangon. – Valóban két újszülött került be a rendszerbe azonos névadatokkal. Ugyanakkor biztosíthatom önöket, hogy a protokolljaink szigorúak: ujjlenyomat, talplenyomat, szükség esetén DNS-ellenőrzés. Tartós összekeverésre nincs reális lehetőség.
– Nincs lehetőség? – Júlia hangja megbicsaklott. – Tegnap éjjel két kiságyon is ugyanazt a nevet láttam. A lányomat akár el is cserélhették.
Attila úr nyugtalanul pillantott Kingára, a nővérre.
– A feliratozási hibát észleltük, és korrigáltuk. Mindkét csecsemő személyazonossága tisztázott. Az ön karjában a saját gyermeke van.
Júliát ez nem nyugtatta meg.
– Akkor bizonyítsák be.
Pár órával később megjelent egy laborasszisztens, hogy mintát vegyen: apró szúrással mindkét csecsemőtől.