és minden figyelmeztetés nélkül pofon vágta.
– Anya! – kapott az arcához András.
– Ez a nő soha nem volt állapotos! – kiáltotta Erzsébet remegő hangon.
A férfi arca pillanatok alatt hamuszürkévé vált.
– Az lehetetlen.
– Hazudott mindannyiunknak. Te pedig egy hazugság miatt tetted tönkre a házasságodat.
András nem válaszolt. Kiviharzott a házból, autóba ült, és egyenesen Viktória lakásához hajtott. Amikor az ajtó kinyílt, nem köszönt, nem kerülgette a témát.
– Mondd meg az igazat.
Viktória összefonta maga előtt a karját.
– Miféle igazat?
– Terhes vagy?
A nő hallgatása mindennél beszédesebb volt.
Végül Viktória türelmetlenül megforgatta a szemét.
– Nem.
András úgy nézett rá, mintha a szó értelmét sem fogná fel.
– Miért?
– Mert Júliát soha nem hagytad volna el valami igazán komoly ok nélkül – felelte hidegen. – Anyád pedig sosem fogadott volna el engem. Fel kellett gyorsítanom az eseményeket.
– És mi lett volna utána?
– Utána szültünk volna egy igazi gyereket. Miért lett volna ez akkora tragédia?
András gyomra összerándult. Undort érzett, de nem csak Viktória iránt. Saját magától is viszolygott.
Egy asszonyt, aki akkor is mellette állt, amikor még semmije sem volt, eldobott egy olyan nő kedvéért, akinek terhességet kellett kitalálnia, hogy magához láncolja.
Egyetlen további szó nélkül fordult sarkon.
Órákon át céltalanul keringett a városban. Nem tudta, hová menjen, csak azt érezte, hogy sehol nincs helye. Végül Júlia műhelye előtt állt meg.
Az ablakon keresztül látta, ahogy Júlia néhány gyerekkel nevet. A kicsik élénk színekkel festettek apró, különös fantáziafigurákat. Júlia haja fel volt tűzve, a köténye tele volt festékfoltokkal, az arcán pedig olyan derű ült, amilyet András már a házasságuk előtti időkből ismert csak.
Boldognak tűnt.
Nélküle.
András lesütötte a szemét. Először értette meg azt, amit addig képtelen volt elfogadni: Júlia nem elveszített egy életet, amikor otthagyta őt. Visszaszerezte a sajátját.
Viktória azonban nem akart üres kézzel távozni ebből a történetből.
Tudta, hogy Andrásnak van egy vészhelyzetre félretett bankkártyája, és ismerte a számítógépe jelszavát is. Egy régi kulcs másolatával bejutott a házba, magához vette a kártyát, majd letöltött több olyan fájlt, amelyek kétes pénzügyi műveleteket rögzítettek. Ezekkel András korábban vagyont próbált eltüntetni a válás elől.
Ezután közel húszmillió forintot vett fel.
Még aznap este felhívta Andrást.
– Nálam vannak a fájlok.
– Mit műveltél? – kérdezte a férfi rekedten.
– Amit muszáj volt. Ha nem tartod be, amit ígértél, mindent elküldök Júliának, az apádnak és bárkinek, akit érdekelhet.
– Zsarolsz?
– Nevezd inkább kártérítésnek.
András úgy érezte, a falak összezárulnak körülötte. Amikor letette a telefont, István ott állt a dolgozószoba ajtajában.
– Meddig akarod még egy ostobaságból tíz újabbat csinálni?
András lehajtotta a fejét.
– Apa…
– Tudok az átutalásokról. Tudok a hamis tartozáselismerésekről. Tudok Viktóriáról is. Most pedig ennek a nőnek a kezében van a bizonyítékok egy része ellened.
– Mindent elveszítettem.
– Nem. Van még valami, amit ennél is könnyebben elveszíthetsz.
András felnézett.
– Mit?
– Az utolsó esélyedet arra, hogy ne az az ember maradj, akivé váltál.
István egy dossziét tett elé az asztalra.
– Ebben minden benne van, ami bizonyítja, hogy meg akartad károsítani Júliát. Ha rákényszerítesz, személyesen adom át ezeket az iratokat az ügyvédjének.
András elsápadt.
– A fiad vagyok.
– Éppen ezért kapsz még egy lehetőséget. Írj alá egy tisztességes megállapodást. Vállald magadra a mesterségesen gyártott tartozásokat. Add vissza az elrejtett vagyont. És fejezd be, hogy azért próbálsz büntetni egy nőt, mert volt bátorsága elhagyni téged.
Sokáig csend volt közöttük.
Végül András halkan megszólalt:
– És a cég?
István tekintete kemény maradt.
– A cégvezetés nem jutalom azért, mert végre hajlandó vagy emberként viselkedni.
Ez a mondat összetörte András büszkeségének utolsó darabját is.
Másnap Viktória megjelent a Salazar-csoport irodaházában, és a recepción jelenetet rendezett. Azt kiabálta, hogy András teherbe ejtette, majd magára hagyta. A botrányt az egész előtér hallotta.
Néhány perccel később István is megérkezett.
– Elég volt.
Viktória felemelte az állát.
– Bizonyítékaim vannak a fia törvénytelen pénzügyeiről.
– Nekünk pedig bizonyítékaink vannak arra, hogy pénzt lopott, és zsarolással próbálkozik – válaszolta István nyugodtan.
Viktória arcából kifutott a vér.
– Ezt úgysem meri megtenni.
– Tegyen próbát.
István közelebb lépett hozzá.
– A kitalált terhességgel már semmire sem megy. András a válási eljárásban fel fogja tárni a saját pénzügyi manipulációit. Ettől kezdve az az adathordozó, amelyet magánál tart, nem fegyver többé. Egyetlen döntése maradt: visszaadja a pénzt, és eltűnik, vagy az ügyvédek intézik a folytatást.
Viktória körbenézett.
Senki sem állt mellé.
Két nappal később egy megállapodás keretében visszafizette az összeg egy részét, majd eltűnt az életükből.
András személyesen hívta fel Júlia ügyvédjét. Elfogadta az átlátható, méltányos vagyonmegosztást, és nem próbált tovább kibújni a felelősség alól.
Néhány hónappal később a válás jogerőre emelkedett.
Amikor az utolsó iratok aláírása után kiléptek az épületből, András úgy festett, mintha rövid idő alatt éveket öregedett volna.
– Júlia.
A nő megállt, de nem lépett közelebb.
– Bocsáss meg nekem.
A hangjából eltűnt minden gőg. Csak fáradtság maradt benne.
– Megbocsátok – felelte Júlia. – De a megbocsátás nem jelenti azt, hogy visszamegyek.
András nyelt egyet.
– Tudom.
– Remélem, egyszer igazán megérted, miért történt mindez.
– Már kezdem érteni.
Júlia elindult, és nem fordult vissza.
Nem győzelmet érzett.
Békét.
A műhelye egyre jobban ment. Néhány hónap elteltével már két új tanárnőt kellett felvennie, mert annyi gyerek jelentkezett a foglalkozásokra. Később felnőtteknek is indított kurzusokat, majd megnyitott egy kis galériát, ahol a tanítványai kiállíthatták a munkáikat.
A megnyitóra István és Erzsébet is elmentek.
– Büszke vagyok rád, kislányom – mondta István.
Júliának minden erejére szüksége volt, hogy visszatartsa a könnyeit.
Idővel András is változni kezdett.
Az apja nem adta vissza neki azonnal a vállalat irányítását. Ehelyett egy kisebb üzletág vezetését bízta rá, olyan emberek között, akik korábban András beosztottjai voltak.
Eleinte András tiltakozott.
Egy idő után azonban felhagyott ezzel.