— Szilvi, néha azt érzem, hogy a saját házamban sem vagyok otthon.
Zsuzsanna a telefont a kézitáskájába süllyesztette, és visszament a konyhába. A krumpli már forrásban volt. Kint az ebédlőben Erzsébet anyós a fotelban ült, és a kezében Zsuzsanna telefonja volt.
Nem először.
Nem tizedszer sem.
Zsuzsanna állt a konyhaküszöbön, és nézte, ahogy az anyósa görnyedve olvas. Hatvan éves ujjak, amelyek magabiztosan görgetnek fel-le egy idegen ember életében. Mintha csak az újságot lapozgatná. Mintha ez a legtermészetesebb dolog volna a világon.
— Anyósom, az én telefonom — mondta Zsuzsanna csendesen.
Erzsébet fel sem nézett.
— Csak megnéztem, hogy hívott-e valaki. Nem kell mindjárt.
— Senki sem hívott.
— Honnan tudod, ha a konyhában voltál?
Zsuzsanna visszafordult a fazékhoz. Nem válaszolt. Tudta, hogy nem érdemes. Tizennyolc év alatt megtanulta, hogy ezeket a mondatokat nem lehet megnyerni. Erzsébet mindig talált egy újabb fordulatot, egy újabb logikát, ami szerint ő volt a hibás, ő volt a túlérzékeny, ő volt az, aki semmiből botrányt csinál.
Tizennyolc év.
Miklóssal huszonkét évesen ismerkedett meg egy baráti összejövetelen. Akkor még azt hitte, hogy az anyja csak egy erős személyiség. Hogy majd megszokja. Hogy majd megérti. Hogy majd közelebb kerülnek egymáshoz.
Egyik sem lett igaz.
Az első évben Erzsébet még csak megjegyezte, hogy Zsuzsanna másképp főz, mint ő szokta. Másképp rendezi a szekrényt. Másképp tölti a hétvégét. Aztán a megjegyzések átalakultak kérdésekké. A kérdések átalakultak elvárásokká. Az elvárások átalakultak abba, ami most volt: egy asszony, aki simán felvesz egy idegen telefont, és olvas belőle, mert úgy érzi, joga van hozzá.
És Miklós soha nem szólt semmit.
— Miklós — mondta Zsuzsanna egyszer, évekkel ezelőtt, egy ilyen este után. — Anyád ma megint kinyitotta a levelesládámat. A papírokat is elővette.
— Anyám csak segíteni akar.
— Nem kért engedélyt.
— Zsuzsanna. — Miklós a tévére nézett. — Ne csináljunk ebből ügyet.
Azóta Zsuzsanna nem csinált ügyet. Megtanulta, hogy az ügycsinálás semmit nem old meg, csak fárasztja magát. Megtanulta, hogy Miklósnak az anyja mindig igaza van, és ő mindig az, aki nem ért valamit. Megtanulta, hogy a béke fenntartásának ára van, és azt ő fizeti.