Arra azonban, hogy a közös költségekbe beszálljanak, valahogy sosem maradt.
Aznap este, a reggeli kolbászos incidens után, minden a szokásosnál is nyomasztóbbnak tűnt. A munkahelyén negyedéves zárás volt, a számok makacsul nem akartak egyezni, Katalin pedig tíz órán át szinte fel sem állt a monitor elől. A válla elgémberedett, a szeme égett, a tarkója lüktetett a feszültségtől.
Hazafelé még betért az üzletbe, és több napra elegendő élelmiszert vásárolt: csirkét, rizst és kölest, friss zöldségeket, sajtot, tejet. A kosarába került egy nagy doboz Gábor kedvenc csokoládés bonbonja is – kérte, hogy hozzon valami édességet az esti teához.
A szatyrok súlyosan húzták a karját, mire felért a lakásukhoz. A lépcsőházban már csak egyetlen dologra vágyott: egy forró zuhanyra, csendre és arra, hogy végre vízszintbe kerülhessen az ágyon.
Ahogy kinyitotta az ajtót, azonnal megcsapta a zaj. A fiatalok szobájából dübörgött a zene, időnként lövések és robbanások hangja vegyült bele – számítógépes játék. A konyha felől égett szag terjengett.
Katalin letette a cipőjét, bevitte a bevásárlást, és a konyha küszöbén megtorpant. A gondosan tisztán tartott tűzhelyén egy kis lábas állt, amelyből a forró tej kifutott, barna, ragacsos habbal elárasztva a rózsát. Az asztalnál Nóra ült, rózsaszín, puha köntösben, és teljesen belemerülve görgette a telefonját. A sistergés és a kellemetlen szag láthatóan nem zavarta.
– Nóra! – csattant fel Katalin, miközben odalépett és elzárta a gázt. – Kifutott a tej. Nem érzed az égett szagot?
A lány kelletlenül felpillantott.
– Jaj, Katalin néni, ugyan már, csak egy kicsi ment mellé. Elkalandoztam. Kását akartam főzni, mert Márk mindjárt éhes lesz.
– Csak egy kicsi? – Katalin hangja remegett az indulattól. – Ezt most fél óráig sikálhatom majd speciális szerrel. Nem lehetne odafigyelni arra, amit csinálsz?
– Majd letakarítom – húzta el a száját Nóra. – Mindig rögtön leszid. Hol a bögrével van baja, hol a cipőmmel. Örüljön, hogy itt vagyunk. Amúgy is vendégek vagyunk ebben a lakásban, lehetne egy kicsit elnézőbb.
Ezzel látványosan megigazította a haját, elsétált mellette, és bevonult a szobájukba. Az ajtót határozottan becsukta maga mögött.
Katalin mozdulatlanul állt. A kifutott tej csúnyán ráégett a lapra, a mosogatóban edények tornyosultak, a földön ott hevertek a frissen hozott szatyrok.
Csendben kipakolt. A csirkét a fagyasztóba tette, a zöldségeket a rekeszbe, a sajtot és a felvágottat a polcra. A bonbonos dobozt szem előtt hagyta, hogy Gábor biztosan észrevegye. Aztán fogott egy dörzsszivacsot, tisztítószert szórt rá, és nekilátott a makacs foltoknak. Úgy súrolta a felületet, hogy az ujjpercei kifehéredtek az erőlködéstől.
Ekkor hasított belé a felismerés: ebben a lakásban nem háziasszonyként tekintenek rá. Sokkal inkább valamiféle ingyenes személyzetként, akinek természetes kötelessége a főzés, a takarítás, a mosás és két egészséges, felnőtt ember kényelmének biztosítása.
A szerda reggel újabb csapással indult. Katalin a gyomrába nyilalló fájdalomra ébredt. Régóta küzdött gyomorhuruttal, amely stresszes időszakokban fellángolt. Az orvos ilyenkor szigorú diétát írt elő: semmi zsíros, semmi fűszeres, semmi sült étel. Párolt fogások, könnyű levesek, és omega-3-ban gazdag vörös hal, amely segíti a gyulladás csökkentését.
Előző nap külön kitért egy drágább halboltba, és vett egy szép szelet friss lazacot, valamint diétás rozskenyeret. Ritkán engedett meg magának ilyen kiadást, de most a gyomra fontosabb volt. Este gondosan elkészítette a halat párolva, megette a felét, a másik részt pedig egy fedeles üvegedénybe tette. Még egy cetlit is ragasztott rá: „Katalin diétája – ne nyúlj hozzá.”
Kora reggel, amikor lesántikált a konyhába, a hűtő felé nyúlt, abban a reményben, hogy a maradék megkíméli a fájdalomtól.
Az üvegedény helyén egy félig üres savanyúságos üveg árválkodott.
Katalin pislogott, mintha rosszul látna. Félretette az üveget, benézett minden polcra, még az ajtó rekeszébe is. A lazac eltűnt.
A mosogató felé fordult. A szennyes edények között ott hevert az ő üvegtálja. Belül majonéz maradványai és fehér kenyérmorzsák úsztak. Az oldalán ferdén lógott a felázott cetli: „Katalin diétája – ne nyúlj hozzá.”
A torkában megakadt a levegő. Lassan felemelte az edényt.
Léptek közeledtek a folyosón. Márk jelent meg az ajtóban, ásítva, a hasát vakargatva. Amikor meglátta Katalint a kezében az edénnyel, egy pillanatra megtorpant.
– Jó reggelt, Kati néni. Van valami reggeli? Tojást nem sütött senki?
Katalin nagyon halkan szólalt meg. A hangja nyugodt volt, már-már ijesztően egyenletes.
– Márk. Hol van a halam?
A fiú elfordította a tekintetét.
– Ja, az… Tegnap este Nórával filmet néztünk, és már nem szállított a futár. Iszonyúan éhesek voltunk. Megláttam a hűtőben azt a halat. Elég ízetlen volt, só sem volt rajta. Megkentük majonézzel, kenyérbe tettük, és megettük. Bocsi. Fizetés után veszek neked valami olcsóbb halfélét, jó?
Olcsóbbat. Valamit. A gondosan elkészített, drága lazac helyett, amelyre külön figyelmeztetés került.
Katalin nem válaszolt. Visszatette az edényt a mosogatóba, és olyan üres pillantást vetett a fiúra, hogy az kényelmetlenül fészkelődni kezdett. Aztán szó nélkül visszament a hálószobába.
Gábor éppen ébredezett.
– Jó reggelt, drágám – motyogta nyújtózkodva. – Ma korán keltél. Csinálunk reggelit?
Katalin leült az ágy szélére. Nem dühöt érzett. Nem is sértettséget. Csak hideg, tiszta felismerést. A felnőttek ritkán hallgatnak a szép szóra. A hosszas magyarázkodást gyengeségnek veszik. A tetteket viszont megértik – főleg, ha azok kényelmetlenséggel járnak.
– Gábor – mondta halkan. – Ma nem készítek reggelit. És vacsorát sem.
– Beteg vagy? – ült fel azonnal a férfi.
– Nem. Egyszerűen elegem van. Dolgozni megyek. Ha enni akarsz, oldd meg.
Felöltözött, felkapta a táskáját, és reggeli nélkül elindult. Útközben betért a patikába, vett egy poharas zabkását, az irodában forró vízzel elkészítette, és azt kanalazta ebédig. Egész nap gépiesen dolgozott, majd a szünetben felhívott egy zárakkal és kisebb javításokkal foglalkozó céget.
Este nem sietett haza. Sétált egyet a parkban, mélyeket lélegzett a hűvös levegőből, és csak nyolc óra körül érkezett meg.
A lakásból hangos szóváltás hallatszott. Gábor éppen vitatkozott valakivel a konyhában.