A vonal túlsó végén egyetlen pillanatra dermedt csend támadt. Aztán Péter hangjából egyszerre kihallatszott a pánik. Abban a másodpercben, hogy felfogta, ebből akár válás, vagyonmegosztás és a kényelmes lakásból való kiebrudalás is lehet, gondolkodás nélkül feláldozta a saját testvérét.
– Anna, várj! Nyugodj meg, az égre kérlek, esküszöm, ehhez nekem semmi közöm! Ez Gábor ügye! – hadarta elcsukló hangon. – Ne dönts el mindent dühből! Már ősszel beleszeretett valakibe a munkahelyén. Teljesen elvesztette a fejét. Nem volt hol találkozniuk, a szállodák drágák, a városban meg félt lebukni. Könyörgött nekem, hogy adjam oda neki hétvégére a nyaraló kulcsát. Szinte térden állva kért! Azt mondogatta: „Rendezem Katalinnal, csak adj egy kis időt, segíts a testvérednek.” Anna, értsd meg, testvérek vagyunk! Férfiszolidaritás… Nem mondhattam nemet!
Anna hallgatta ezt a nyomorúságos mentegetőzést, és a haragja nemhogy csillapodott volna, hanem még jobban fellángolt. A saját férje valami romlott, képmutató „összetartásra” hivatkozva titokban átadta másnak az Ő házának kulcsát. Megengedte, hogy idegenek járkáljanak a menedékében, hogy az ő verandáján borozgassanak, az ő otthonosságát használják díszletnek. De a legundorítóbb az volt, hogy ezzel Annát is belerángatta ebbe az aljas titokba, és akaratlanul is cinkossá tette egy árulásban.
– Most azonnal felhívom Katalint – mondta Anna jéghideg, kimért hangon. – Tudnia kell, milyen alak mellett él. Te pedig… te a saját nyaralómat titkos légyottok helyszínévé alacsonyítottad. Ez visszataszító, Péter.
Péter azonban azonnal átváltott a gyakorlott manipulátor szerepébe.
– Annácska, könyörgöm, ne avatkozz bele! – nyafogta. – Ez az ő családjuk, az ő ügyük! Gábor maga fogja elmondani neki mindent most szerdán, férfiszavát adta rá. Adj neki esélyt, hogy tisztességesen, szemtől szemben vallja be! Ne te legyél az, aki odaviszi a rossz hírt! Ha most felhívod Katalint, te magad döntöd romba a házasságukat, és Gábor ezt soha nem fogja megbocsátani nekünk. Csak két napot adj neki!
Anna, akit letaglózott és teljesen összezavart a hír, végül engedett a férje kérlelésének.
– Rendben. Szerdáig – préselte ki magából. – De ha addig nem mondja el neki, elküldöm Katalinnak annak az undorító hajcsatnak a fényképét.
A nyaralóban maradt, hogy módszeresen eltüntessen minden nyomot, amely az idegen nő jelenlétére emlékeztette. Naivan azt hitte, bölcsen cselekszik: időt ad a sógorának, hogy legalább egyszer az életben őszintén vállalja a bűnét.
Gábor azonban szerdán egyetlen szót sem szólt a feleségének. Csütörtök reggel viszont Katalin, akinek már egy ideje rossz előérzete volt, kihasználta az alkalmat, és belenézett a férje feloldva hagyott telefonjába, amíg a férfi zuhanyzott.