A vonal túlsó végén egy pillanatra dermedt csönd lett. Aztán Gábor hangja hirtelen pánikossá vált. Abban a másodpercben, ahogy megérezte a közelgő válás, a vagyonmegosztás és a kényelmes lakásból való kipenderítés veszélyét, minden lelkiismeret-furdalás nélkül feláldozta a saját testvérét.
— Anna, várj! Nyugodj meg, az ég szerelmére, esküszöm, ennek semmi köze hozzám! Ez Péter ügye! — hadarta elcsukló hangon. — Ne ítélj elhamarkodottan! Már ősszel beleszeretett valakibe a munkahelyén. Teljesen elvesztette a fejét. Nem volt hol találkozniuk, a szállodák drágák, a városban pedig nem mert mutatkozni vele. Könyörgött, hogy adjam oda neki a nyaraló kulcsát egy hétvégére. Majdnem sírt, érted? Azt mondta: „Rendezem Katalinnal, csak adj egy kis időt, segíts már a testvérednek.” Anna, próbáld megérteni, testvérek vagyunk! Férfiszolidaritás… Nem tudtam nemet mondani neki!
Anna hallgatta ezt a szánalmas magyarázkodást, és a dühe nemhogy csillapodott volna, inkább egyre forróbban kavargott benne. A saját férje valami romlott, nevetséges „összetartásra” hivatkozva titokban odaadta a kulcsot az ő házához. Megengedte, hogy idegenek járjanak-keljenek a fészkükben, bort igyanak az ő verandájukon, és úgy használják a nyaralót, mintha holmi búvóhely lenne. De a legundorítóbb az volt, hogy ezzel Annát is belerángatta egy aljas titokba, akaratán kívül cinkossá téve egy árulásban.
— Most azonnal felhívom Katalint — mondta Anna jéghideg, kemény hangon. — Tudnia kell, milyen hitvány emberrel él együtt. Te pedig… te az én nyaralómból titkos találkák helyszínét csináltál! Ez gyomorforgató, Gábor!
Gábor azonban ekkor elővette a gyakorlott manipulátor minden eszközét.
— Anna, kérlek, könyörgöm, ne avatkozz bele! — nyöszörögte. — Ez az ő családjuk, az ő dolguk! Péter megígérte, hogy most szerdán mindent elmond neki. Férfiszavát adta rá. Adj neki esélyt, hogy tisztességesen, szemtől szemben vallja be! Ne te legyél az, aki odaviszi a rossz hírt! Ha most felhívod Katalint, a saját kezeddel teszed tönkre a házasságukat, és Péter ezt soha nem fogja megbocsátani nekünk. Csak két napot adj neki!
Anna, akit egyszerre bénított le a sokk és a csalódottság, végül engedett.
— Rendben. Szerdáig — préselte ki magából. — De ha addig nem mondja el ő maga, elküldöm neki ennek az ocsmány hajcsatnak a fényképét.
A nyaralóban maradt, hogy módszeresen eltüntesse az idegen jelenlét minden nyomát. Naivan azt hitte, bölcsen cselekszik: lehetőséget ad a sógorának arra, hogy legalább egyszer életében őszintén színt valljon.
Péter szerdán természetesen semmit sem mondott el a feleségének. Csütörtök reggel viszont Katalin, mert már érezte, hogy valami nincs rendben, belenézett Péter feloldva hagyott telefonjába.