amíg a férfi a zuhany alatt állt.
És ott volt előtte minden. Hosszú, szégyentelen üzenetváltások, közös fényképek azzal a nővel, és az a bizonyos mondat, amely mindent egy csapásra világossá tett: „Köszönöm ezt a felejthetetlen hétvégét a bátyád házában. A nyaralóban annyira romantikus volt!”
Katalin fejében abban a pillanatban összeállt a kép. A „bátyád háza” kifejezés nem hagyott helyet magyarázkodásnak: Gábor adta oda a kulcsokat. És ha a nyaraló Anna tulajdona volt, akkor Katalin számára magától értetődőnek tűnt, hogy Anna is tudott az egészről. A feldúlt, zavaros gondolataiban Anna hirtelen cinkossá vált: olyan nővé, aki nemrég még vele ült egy asztalnál, miközben hónapokon át fedezte Péter viszonyát.
— Katalin, kérlek, hallgass meg! — zokogta Anna a telefonba, alig kapva levegőt. — Esküszöm, csak két napja tudtam meg! Én találtam meg az idegen holmikat, én vontam kérdőre Gábort…
De Katalin már nem akart semmit meghallani.
— Átkozott képmutatók vagytok mindannyian — vágta oda hidegen.
Aztán megszakadt a vonal. Csak a rövid sípolás maradt utána. A köztük lévő hidak abban a pillanatban végleg leégtek.
Ennek az egész történetnek súlyos következménye lett. Péter családja széthullott: Katalin beadta a válókeresetet, és megtiltotta a volt rokonoknak, hogy a gyerekek közelébe menjenek. Anna pedig kemény ultimátumot adott Gábornak, valamint benyújtotta neki a számlát: új ágy, új matrac, minden textília és minden edény teljes cseréje a nyaralóban.
Gábor mindent kifizetett az utolsó forintig, közben bocsánatért könyörgött, de a hazugsága után maradt nehéz, fojtogató keserűség örökre ott ragadt a házasságukban. Péter gyávasága egyszerre több ember életét mérgezte meg.
A tanulság fájdalmasan egyszerű: senki nem tehet „szívességet” más kárára, és senkinek nincs joga belerángatni a szeretteit a saját titkaiba. A férfibarátság addig szép dolog, amíg legfeljebb egy garázsban fedezik egymást egy kellemetlen főnöki kérdés elől. De amikor ez a szolidaritás a feleségek becsapására, más tulajdonának kihasználására és a család elárulására épül, az már nem barátság.
Anna végül azért fizetett meg, mert egyetlen pillanatra engedett: kivárt, és nem hívta fel Katalint azonnal, még ott, abban a meggyalázott házban. Mások hazugsága mindig visszacsap azokra is, akik azt hiszik, hogy kívül maradhatnak rajta.