„Mondom neked, Péter, az ott bent nem alszik, hanem mulatozik, amíg te vidéki utakra jársz!” az anyósa reszelős hangon vádaskodva kiabált az előszobában

Felháborító képmutatás feszíti a látszólagos békét.
Történetek

Nem eresztett le. Megvárta, amíg Péter bemegy a fürdőszobába, és csak akkor lépett oda a széfhez. A páncélszekrény felső peremén, egy közönséges tűzjelző érzékelőjének álcázva, alig észrevehető apró fény villant időnként.

Erzsébet szentül hitte, hogy ő mozgatja a szálakat, és ő az, aki vadászik. Arról azonban fogalma sem volt, hogy Anna már három nappal korábban felszerelt egy kis ellenőrző kamerát. A felvétel pedig azóta a felhőben pihent: tisztán látszott rajta, ahogy Erzsébet, miután kivárta, hogy Anna kimenjen a konyhába, ideges kapkodással próbálgatja a széf kódját, és közben egy papírlapra jegyzi fel a kombinációkat.

Csakhogy nem ez volt a legfontosabb. Anna felnyitotta a laptopját, belépett a megfigyelőrendszer saját felületére, és végigfuttatta a szemét az adatokon.

– Nahát – suttogta maga elé. – Véletlen volna? Aligha.

A lakásában működő aktív eszközök listáján szerepelt egy idegen rádiós modul is, valahol a hálószoba környékén elrejtve. Erzsébet tehát nem pusztán „beugrott látogatóba”. Lehallgatót szereltetett fel.

Anna hideg mosollyal pillantott a tükörben a saját arcára.

– Százharmincnyolcadik paragrafus, második bekezdés – mondta halkan. – Titkos információszerzésre alkalmas különleges technikai eszköz használata. Hivatali helyzettel visszaélve? Nem. Itt inkább előre kitervelten, több személy együttműködésével.

Pontosan tudta, hogy Péter is részt vett benne. A rögzített anyagon látta, ahogy a férje tartja a polcot, miközben Erzsébet a vezetékekkel matat.

Anna leült az asztalhoz, majd kivette a széfből ugyanazt a borítékot. Csakhogy nem készpénz lapult benne, hanem Péter számlakivonatai. Kiderült, hogy a „csendes, béketűrő férj” már fél éve csorgatja át a közös pénzüket az anyja számlájára, és az összeg időközben szépen felhízott. Olyan mértékben, amely már bőven elég lett volna ahhoz, hogy csalás gyanújáról lehessen beszélni.

– Nos, kedves érintettek – csukta le Anna a laptop fedelét. – Akkor ideje az anyagot rendeltetésszerűen felhasználni.

Ekkor újra kopogtak az ajtón. Ezúttal nem kulccsal babrált valaki a zárban, hanem határozottan, hangosan, követelőzőn dörömbölt.

– Anna, nyissa ki! Rendőrség! Bejelentés érkezett, hogy tiltott szereket tart a lakásban! – hallatszott kintről egy hang, amelyet Anna ezer közül is azonnal felismert volna.

A körzeti megbízott volt az, akivel Erzsébet gyakran teázgatott a ház előtti padon. Az anyósa megelőző csapást akart mérni rá, és sejtelme sem volt róla, hogy Anna éppen erre számított.

– Anna, azonnal nyissa ki! – dörrent ismét odakintről László, a helyi rendőr, akit Erzsébet évek óta házi süteménnyel és hízelgéssel tartott maga mellett. – Bejelentést kaptunk, helyszíni szemlét kell tartanunk!

Péter szinte kiugrott a zuhany alól. Kapkodva rángatta magára a pólóját, az arcán pedig egyszerre ült ki a rémület és valami ostoba, reménykedő várakozás: most majd sarokba szorítják a feleségét, és ő újra úr lehet ebben a lakásban.

Anna nyugodt léptekkel ment az ajtóhoz, és elfordította a kulcsot. A küszöbön egy testes rendőrkapitány állt, mellette pedig Erzsébet ragyogott, mint egy frissen kifényesített rézlábas.

– Ő az, László! – mutatott rá diadalmasan az anyósa Annára. – A hálószobában keresse, a fehérneműk között! Valami porokat dugdos ott, a saját szememmel láttam, amikor a függönyt igazítottam!

Anna félrelépett, hogy beengedje őket. Nem kiabált, nem tiltakozott, nem kezdett magyarázkodni. Csak belenyúlt a köntöse zsebébe, elővette a diktafont, és elindította a felvételt.

– Erzsébet, jól értem, hogy ön most jegyzőkönyvbe mondja: a hálószobámban tiltott szereket látott? – Anna hangja száraz volt és éles, akár egy eltörő ág reccsenése.

– Láttam! – vágta rá Erzsébet. – Péter, mondd meg te is!

A körzeti megbízott köhintett egyet, ahogy belépett a szobába. Nyilvánvalóan nem erre a dermesztő nyugalomra számított attól, akit gyanúsítottként akart kezelni.

– László, egy pillanat – Anna finoman a rendőr vállára tette a kezét. – Mielőtt elkezdené összepiszkolni a papírt, nézzen rá erre.

A laptop képernyőjét feléjük fordította. A friss felvételen tisztán látszott, ahogy Erzsébet alig negyedórával korábban belép Anna hálószobájába.

Mélyebben értjük az életet