— Persze, programok — húzta el a száját Mária. — Ül itthon a meleg lakásban, teázgat, és ezt nevezitek munkának. Az én időmben nem így dolgoztak az emberek.
— Mária, nekem most tényleg koncentrálnom kellene.
— Jaj, igen, koncentrálni — gúnyolódott az anyósa. — És az ebédet ki fogja megfőzni?
— Majd készítek magamnak valamit.
— Hát akkor készíts. Ha már ennyire önálló vagy.
Minden olyan nap, amikor Nóra otthonról dolgozott, lassan valóságos kínzássá változott.
Gábor többnyire úgy tett, mintha semmit sem venne észre. Vagy a telefonjába menekült, vagy egyszerűen elment otthonról.
Nóra próbált beszélni vele.
— Gábor, anyád az őrületbe kerget. Mindenbe beleszól, amit csinálok. Benyit hozzám munka közben, megjegyzéseket tesz, és folyamatosan azt hajtogatja, hogy amit én csinálok, az nem is munka.
— Nóra, ő csak más világban nőtt fel — sóhajtott Gábor. — Nem érti, mit jelent a home office.
— Nem az a baj, hogy nem érti. Hanem az, hogy nem is akarja tiszteletben tartani. Ez az én lakásom. Itt dolgozom. És szeretném, ha békén hagynának.
— Rendben, majd beszélek vele.
De a beszélgetésnek semmi következménye nem lett.
Gábor hazajött, megvacsorázott, aztán eltűnt a szobában a telefonjával, vagy leült a tévé elé. Ha Nóra és az anyja között feszültség támadt, ő szó nélkül felállt, és kisétált a lakásból.
— Hívnak a munkából — mondta ilyenkor, majd nyoma veszett.
Nóra pedig kettesben maradt Máriával.
Azon a napon Nóra egy hosszúra nyúlt munkahelyi megbeszélés után ért haza, és a konyhában találta az anyósát a szomszédasszonnyal.
Kedd volt. Nóra bement az irodába, mert egy ügyféllel kellett egyeztetniük. A tárgyalás egészen este hétig elhúzódott. Mire hazaért, fáradt volt, éhes, és csak csendre vágyott.
Kulccsal nyitotta ki az ajtót. A lakásban főtt krumpli szaga terjengett, és már az előszobából hallani lehetett a beszédet.
Nóra levette a cipőjét, aztán végigment a folyosón.
A konyhaasztalnál Mária ült, mellette Eszter néni, az ötödik emeletről. Teát ittak, kekszet ropogtattak.
Úgy beszélgettek, hangosan és mindenféle óvatosság nélkül, mintha a lakás tulajdonosa nem is létezne.
— Mondom én neked, Eszter — magyarázta Mária nagy lendülettel —, a mai fiataloknak fogalmuk sincs arról, mi az igazi munka.
— Csak nem? — bólogatott készségesen Eszter néni.
— Hát nézd meg például az én menyemet. Egész nap itthon ül. A számítógép előtt. És ezt, képzeld, munkának hívja.
— És mit csinál azon a gépen?
— Ki tudja azt! Pötyög valamit. Azt mondja, programokat ír. Én ugyan nem értem, miféle programok azok. De hát ez nem munka, akárki akármit mond.
— Azért fizetést csak kap érte, nem?
— Kap, persze hogy kap. De attól még nem lesz belőle rendes munka. Az igazi munka az, amikor az ember kórházban dolgozik, iskolában, gyárban, bankban, emberek között, felelősséggel. De otthon ülni és a monitort bámulni? Az csak játék.
Nóra megállt a konyha ajtajában, és hallgatott.
Mária enyhe vigyorral az arcán magyarázta tovább, hogy a menye tulajdonképpen „naplopó”, mert „egész nap otthon van, de semmi haszna”.
Nem vette észre Nórát. Csak beszélt tovább.
— Az én fiam reggeltől estig hajt. Bankban dolgozik, komoly felelősség van rajta. Ő aztán tényleg megdolgozik a pénzéért. Ez meg? Semmittevő. Itthon ül, teát iszik, az interneten lóg. Aztán még ő kéri ki magának, hogy jaj, dolgozom, ne zavarjanak. Ugyan már, miféle munka ez? Én az ő korában két helyen robotoltam egyszerre. Na, az munka volt! Most meg mi van? Egész nap otthon, eredmény meg sehol. Se rendes ebéd, se rend a lakásban. Gábornak még az ingeit sem vasalja ki senki! Én csinálom. Mert más nincs, aki megtegye.
— Ne mondd már! — kapta a szája elé a kezét Eszter néni.
— De bizony így van. Esküszöm neked, ez nem feleség, hanem egy mihaszna nő.
Ekkor Nóra lassan belépett a konyhába.
Nem sietett. Megállt az ajtóban, komótosan levette a kabátját, majd a szék támlájára terítette. A zsebéből elővette a kulcsait, és gondosan letette őket a hűtő melletti polcra.
Csak ezután fordította tekintetét Máriára.
Az anyósa a mondat közepén hallgatott el. Amikor meglátta Nórát, minden vér kifutott az arcából.
Eszter néni is mozdulatlanná dermedt, a csészével a kezében.