Két évre vetítve ennek a fele: 576 000 Ft.
A szeptemberben általam kifizetett törökországi utazás rá eső része: 480 000 Ft.
Az idén az én pénzemből vásárolt háztartási gépek összege: 340 000 Ft.
A végén vastagon kiemeltem a tartozás végösszegét: 5 716 000 Ft.
A mellette lévő oszlopban külön, tételesen felsoroltam Gergő havi 60 000 forintos utalásait is, majd ott is megvontam a vonalat.
Ezután kinyomtattam az egész táblázatot. Mellé tettem a bankkártyám részletes kivonatát, amelyen szövegkiemelővel jelöltem be az összes szupermarketes költést.
A következő három órát a hálószobában töltöttem. Leszedtem a gardrób tetejéről három hatalmas bőröndöt. Nem kapkodtam, de minden mozdulatom kemény volt, pontos és teljesen érzelemmentes. Belehajigáltam Gergő ingeit, sportcipőit, súlyzóit. A fürdőből összeszedtem a borotváit, arcszeszeit, fogkeféjét, és a ruhák tetejére dobtam őket.
Amikor behúztam a cipzárakat, egyesével kitoltam a bőröndöket az előszobába, és katonás sorba állítottam őket közvetlenül a bejárati ajtó mellé.
Fél hétkor megfordult a kulcs a zárban.
Az ajtó résnyire nyílt, Gergő belépett, közben lerázta a havat a cipőjéről, majd azonnal megbotlott a legközelebbi bőröndben.
— Lilla? Mi ez a felfordulás? — nézett rám értetlenül, de ugyanabban a pillanatban odakint csilingelve kinyílt a lift ajtaja.
A kabinból Erika lépett ki. Nehéz nercbundát viselt, amelyből fullasztó, édeskés parfümfelhő áradt. A szag egyetlen másodperc alatt betöltötte az egész előszobát.
— Meg is érkeztem! — jelentette ki harsányan, félretolva a fiát, majd átlépte a küszöböt. — Gergő mondta, hogy egész nap itthon vagy. Gondoltam, benézek, és személyesen ellenőrzöm a családi költségvetéseteket. Felnőtt emberek vagyunk, Lilla, nincs mit titkolnunk egymás elől.
A csizmáját le sem vette. Úgy vonult be egyenesen a konyhába, hogy közben nedves, sáros csíkokat húzott a világos parkettán. Utánamentem, karba tett kézzel. Gergő, aki még mindig nem fogott fel semmit, zavartan kullogott mögöttünk, menet közben rángatva le magáról a kabátját.
Az anyósszerepbe túlságosan belehelyezkedett Erika úgy tárta ki a hűtőm ajtaját, mintha a saját lakásában lenne.
— Na, nézzük csak — húzott elő a táskájából egy jegyzetfüzetet. — Kéksajt? Pulykamellfilé? Lilla, te szemmel láthatóan nem érted, milyen nehezen keresi meg a fiam a pénzt. Ez nem más, mint felelőtlen pazarlás.
Felém fordult, vékony ajkait diadalittasan összeszorította.
— Gergő halálra dolgozza magát, te pedig finomságokra szórod el a fizetését. Követelem, hogy mától minden élelmiszeres blokkot adjatok át nekem. Én fogom összeállítani a heti menütöket. Különben még koldusbotra juttok.
Gergő bűntudatosan lesütötte a szemét.
— Anya, talán nem kellene ennyire szigorúan… Lilla, mutasd meg neki a kivonatokat, és akkor megnyugszik.
Lassan az asztalhoz léptem. Felemeltem a kinyomtatott papírköteget, és gondosan Erika elé helyeztem. A tetejére halk, fémes csörrenéssel odadobtam Gergő kulcsait is.
— Ez meg micsoda? — húzta maga elé undorodó arccal a lapokat Erika.
— Az a beszámoló, amelyet olyan lelkesen kért — feleltem teljesen nyugodt hangon. — Az első oldalon megtalálja az összes élelmiszer-vásárlást, amelyből a fia az elmúlt egy évben evett. Mint láthatja, az ő havi 60 000 forintja nagyjából három bevásárlásra volt elég kenyérrel és vécépapírral együtt. Az étrendje fennmaradó nyolcvan százalékát én fizettem.
Gergő összevonta a szemöldökét, és tett egy lépést az asztal felé.
— Lilla, mi ez az egész őrület?
Nem reagáltam rá. Egyszerűen átlapoztam a következő oldalra, és az ujjammal a második táblázatra böktem.
— Itt kezdődik az igazán érdekes rész, Erika. Ez egy részletes kimutatás arról, mennyivel tartozik nekem a fia azért a két évért, amelyet az anyám lakásában töltött.