A felfedezés Eszterben régi, kellemetlen emlékeket kapart fel. Fél évvel korábban történt valami, ami azóta is sajgó tüske maradt benne. Ilona akkor azzal vádolta meg, hogy kidobta a szívgyógyszereit. Péter gondolkodás nélkül az anyja mellé állt. Később ugyan előkerült a gyógyszeres doboz a kanapé mögül, de bocsánatkérés nem hangzott el. Péter csak ennyit morrantott:
– Na, megvan.
Eszter akkor megtanulta: ha nincs kézzelfogható bizonyítéka, Ilona szavával szemben ő mindig alulmarad.
Nem sokkal később, egyik ebéd előtt Ilona fintorogva beleszagolt a konyha levegőjébe.
– Eszter, már megint valami készételt melegítesz? Meddig lehet ezt még csinálni?
Péter akkor sem állt ki mellette. Eszter pedig annyira kimerült volt, hogy ereje sem maradt vitatkozni.
Másnap Ilona a konyhából hívta fel az egyik barátnőjét, méghozzá olyan hangerővel, hogy Eszter akkor is hallotta volna, ha nem akarja.
– A menyem teljesen alkalmatlan asszonynak – panaszkodott. – Szegény Péter csak szenved mellette. De hát mit tehetne? Olyan lágyszívű, tiszta apja.
Később kiderült, hogy mindez csupán a kezdet volt. Eszter pénztárcájából apróbb címletek kezdtek eltünedezni. Először nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. A saját szétszórtságára fogta, bosszankodott magán, próbálta felidézni, hol költhetett el ezt-azt.
Aztán egy nap nyoma veszett a téli csizmájának is.
– Én biztosan nem nyúltam hozzá – mondta Ilona ártatlan arccal. – Talán kidobtad.
– Én? – Eszter döbbenten meredt rá. – A saját csizmámat?
– Hát, ki tudja… – Ilona csak széttárta a kezét.
Most, hogy megtalálta a kamerát a kenyértartó mögött, Eszter előkereste a telefonját, rákeresett a készülék típusára, és a gyártó oldalán megtalálta a használati útmutatót. A leírásban ott szerepelt az alapértelmezett jelszó. Ilona szemmel láthatóan nem változtatta meg. Eszter néhány perc alatt csatlakozott az eszközhöz, majd megnyitotta a mentett felvételeket.
A képernyőn a saját konyhája jelent meg. A felvételen Ilona mozgolódott benne. Nem kapkodott, hanem módszeresen haladt: egyik polcot a másik után vizsgálta át, kivett üvegeket, mögéjük nézett, aztán mindent visszatett a helyére. A kamera olcsó darab lehetett, hangot nem rögzített, így Eszter nem tudhatta, pontosan mit keres az anyósa.
Egy másik videón Ilona valakivel beszélt. Élénken gesztikulált, majd egy letépett papírdarabra felírt valamit, és a cetlit a köntöse zsebébe csúsztatta.
Hang nélkül ebből sem derült ki, miről folyt a beszélgetés. Eszter azonban biztos, ami biztos, mindkét felvételt lementette magának.
Annyira lekötötték Ilona fondorlatai, hogy közben szinte észre sem vette, mennyire megváltozott Péter. Esténként a telefonjába temetkezett, és amint Eszter közelebb lépett hozzá, azonnal lefelé fordította a kijelzőt.