– Na, most már kinyithatod!
Anna felnyitotta a szemét… és egy pillanatra a lélegzete is elakadt.
A lakást dobozok borították, mindenütt építési törmelék hevert, a falakról letépték a tapétát, a levegőben por szállt.
– Mi történt itt? – kérdezte tanácstalanul.
– Ez a meglepetés! – jelentette ki Márk büszkén, majd gyorsan magyarázni kezdte: – Anyával arra jutottunk, hogy nem veszünk másik lakást. Ez úgyis a miénk lesz egyszer. Amíg ő a gyógyüdülőben van, szépen felújítjuk.
– És miből? – kérdezte Anna halkan.
– A megtakarításainkból. Abból, amit az önrészre félretettünk.
Anna lassan leült az egyik kartondobozra.
– Te elköltötted az összes pénzünket?
– Mi úgy gondoltuk…
– Mi? Te meg anyád? – vágott közbe Anna. – Engem pedig meg sem kellett kérdezni?
– Csak örömet akartam szerezni neked…
– Akkor az ünnepeket is elfelejthetjük? – kérdezte alig hallhatóan.
Márk vállat vont.
– Most a felújítás fontosabb.
Anna nem szólt többet. Felállt, és bement a szobába.
– És a te meglepetésed? – kiáltott utána Márk.
– Mindjárt meglátod.
Néhány perc múlva valóban meglátta: Anna a ruháit pakolta egy táskába.
– Ügyes vagy, látom, rögtön beszállsz a munkába! – próbált tréfálkozni.
Anna rá sem nézett.
– Hová mész? – rémült meg végre.
– Ez az én meglepetésem. Az ünnepek után beadom a válókeresetet, és kérni fogom a vagyonmegosztást is.
Azzal kilépett, és becsapta maga mögött az ajtót.
Amikor átlépte a saját garzonja küszöbét, mély, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle.
Milyen szerencse, hogy végül nem adta el.
Kitakarított, rendet rakott, aztán vett egy kis karácsonyfát.
– Attól, hogy elválok, még nem kell lemondanom az ünnepről – mondta magának.
Hosszú idő óta először érezte úgy, hogy könnyebb a szíve.
Az anyósa próbálta elérni, többször is csengetett nála, de Anna nem nyitott ajtót.
Az ünnepek elmúltával beadta a válókeresetet.
A bíróság kimondta a házasság felbontását, Márk pedig kénytelen volt visszaadni neki a pénz felét.
Anna ezután új életet kezdett.
És ez az élet végre tetszett neki.