Méghozzá olyan tempóban, mintha a pénztárnál blokk és személyi nélkül is azonnal jóváírták volna a visszárut.
Júlia dühösen fújtatott, de végül kiengedte az üveget a kezéből. Gábor, aki megérezte, hogy a helyzet kezd igazán kellemetlenné válni, gyorsan magára öltötte a békéltető szerepét.
— Lányok, ugyan már, ne kapjatok össze pár falat ennivalón! Péter, szólj már a feleségednek, hát család vagyunk! Minek kell ezt így elmérgesíteni?
Péter azonban, aki addig némán figyelte az egész jelenetet, hirtelen előrelépett. Az arca olyan mozdulatlan volt, mintha kőből faragták volna.
— Gábor, a viszonyt nem az rontja el, aki megvédi a saját holmiját, hanem az, aki üres dobozokkal beáll más házába, aztán engedély nélkül lemegy a pincéjébe. Mindent visszavisztek. Most.
Mónika, látva, hogy az eddigi tekintélye darabokra hullik, mérgében az asztalra csapott, és kis híján felborította a lekváros tálkát.
— Én a férjed anyja vagyok! — jelentette ki olyan hangon, mintha törvényt hirdetne. — Jogom van megvendégelni a testvéremet a jubileumán! Ráadásul a gomba erdei kincs, az pedig közös, nem a te magántulajdonod! A természet mindenkié, ezt a törvény is kimondja!
— A törvény szerint, Mónika — vettem elő a telefonomat, és megnyitottam rajta a számológépet — az erdei termény attól a pillanattól magántulajdon, hogy valaki jogszerűen összegyűjti. A Polgári Törvénykönyv kétszázhuszonegyedik paragrafusa. Más tárolójába engedély nélkül bemenni viszont már egészen más kategória, az a büntetőjog területe.
— Kofa vagy! — kapott a szívéhez színpadias mozdulattal az anyósom. — Neked mindenről csak a pénz jut eszedbe, semmi emelkedettség, semmi lélek! Csupa kispolgári számítás az egész fejed!
— Az én emelkedettségem ott ér véget, Mónika, ahol az önök lopkodási hajlama elkezdődik — mondtam rendíthetetlenül, miközben megnyomtam néhány gombot a kijelzőn. — Most pedig úgy háborog, mintha a kabátujjában eldugott, ki nem fizetett szalámival kapták volna el a bolt kijáratánál.
Csend lett. Csak egy darázs zümmögött kitartóan a félig megevett lekvár fölött.
— Akkor most jöjjön a számtan — nyitottam ki a jegyzetfüzetemet, amelyben, rendes készletvezetőhöz méltón, pontosan nyilvántartottam minden üveget. — Hét üveg vargánya. Tíz üveg lecsó. Tizenöt üveg uborka. Passzírozott bogyós gyümölcsök.