A szerződésem szerint még egy hónapom van, úgyhogy maradok ott, ahol vagyok.
— Rendben.
— Nóra, én ebbe a zűrzavarba nem akarok belekeveredni. A bátyámmal majd te beszéld meg.
Petra ezzel le is tette.
Alig telt el tíz perc, Benedek hívta a feleségét.
— Miért kellett hazugnak beállítanod a húgom előtt?
— Ehhez elég volt kimondanom az igazat.
— Előbb velem is megbeszélhetted volna.
— Te velem megbeszélted, hogy Petra beköltözik?
Benedek elhallgatott.
— Petra most azt mondja, ezek után nem akar velünk kapcsolatot tartani — szólalt meg végül.
— Nem velünk. Veled.
— Ennek most örülsz?
— Annak örülök, hogy végre látom, meddig mentél el.
Estére kiderült, hogy Márk is úgy tudta, minden el van rendezve. Váratlanul jelent meg Benedeknél. Nóra már a szobából hallotta, ahogy vitatkozni kezdenek.
— Én már Júliának is megmondtam, hogy találtam lakást — mondta Márk ingerülten. — Végre rávette magát, hogy legalább megpróbáljon külön élni az anyjától. Most meg álljak elé azzal, hogy az egész csak a te kitalációd volt?
— Nem volt kitaláció. Nóra meggondolta magát.
Nóra kilépett az előszobába.
— Nem gondolhattam meg magam olyasmiben, amiről soha nem is döntöttem.
Márk felé fordult. Benedekkel ellentétben nem próbált meglepett arcot vágni.
— Vagyis meg sem kérdezett?
— Nem.
Márk a bátyjára nézett.
— Azt mondtad, minden le van egyeztetve.
— Le akartam egyeztetni.
— Azután, hogy mi már összepakoltuk a dobozokat?
Benedek összevonta a szemöldökét.
— Ne tégy úgy, mintha nem örültél volna egy ingyen lakásnak.
— Persze, hogy örültem volna — felelte Márk nyíltan. — De nem fogok beköltözni valaki más otthonába engedély nélkül. Van nekem elég bajom így is.
Aztán Nóra felé fordult.
— Sajnálom. Tényleg azt hittem, hogy beleegyeztél. Kulcsom nincs, a címet is csak nagyjából tudom. Részemről ez az egész véget ért.
Márk úgy ment el, hogy a bátyjától el sem köszönt.
Nóra utána nézett. Legalább Benedek családjában akadt valaki, aki elsőre megértette, hol a határ, és nem kezdett kiskapukat keresni.
Benedek viszont pontosan értette, mi történik. Csak éppen esze ágában sem volt hátralépni.
— Elégedett vagy? — kérdezte. — Sikerült mindenkit ellenem fordítanod.
— Te ígérgettél az én nevemben. A következmények is a tieid.
— Neked fontosabb egy lakás, mint a férjed.
— Nekem olyan férj lenne fontos, aki nem rendelkezik a tulajdonommal a hátam mögött.
— Szóval már nem bízol bennem.
— A tegnapiak után nem.
Benedek néhány másodpercig mereven nézte, majd szó nélkül elment, és becsapta maga mögött az ajtót.
Éjszakára sem jött haza.
Másnap Nóra értesítést kapott az új lakásba szerelt kamerától. A mozgásérzékelő jelzett a lépcsőházban. A felvételen Erzsébet asszony, Benedek és egy ismeretlen férfi látszott, aki szerszámosládát tartott a kezében.
A férfi a zárat vizsgálta, Benedek pedig valamit mutogatott neki a telefonján.
Nóra bekapcsolta a hangot.
— Elveszett a kulcs — magyarázta Benedek. — A tulajdonos a feleségem, most dolgozik. Csak óvatosan kellene kinyitni.
— Van valamilyen irata a lakásról? — kérdezte a szakember.
— Fénykép megfelel?
— Nem. Vagy a tulajdonos kell, vagy meghatalmazás.
Erzsébet asszony azonnal közbeszólt:
— Fiatalember, a fiam fog itt lakni. Minek ezt ennyire túlbonyolítani?
A szerelő lezárta a ládáját.
— Akkor jöjjön ide a tulajdonos a papírokkal.
Ezzel elindult a lift felé.
Nóra leállította a felvételt, és még pár pillanatig némán bámulta a képernyőt. Benedek nem rombolni akart, nem dühből cselekedett. Sokkal rosszabb volt: előre kitalált mindent. Szerelőt hívott, előkészített egy lefotózott iratot, és arra számított, hogy a tulajdonos családtagjaként beengedik anélkül, hogy Nórának bármi beleszólása lenne.
Ez már nem arról szólt, hogy ügyetlenül próbál segíteni az öccsének.
Azt tesztelte, ki tudja-e játszani Nóra döntését.
Nóra elmentette a videót, majd felhívta a férjét.
— Elment a szerelő?
A vonal túlsó végén néhány másodpercnyi csend támadt.
— Te figyeltetsz engem?
— A kamera az én lakásomban van felszerelve. Te pedig egy szerelővel álltál az ajtóm előtt.
— Csak meg akartam nézni a zárat.
— Azt mondtad neki, elveszett a kulcs.
— Mert különben ki sem jött volna.
— Vagyis szándékosan hazudtál neki, hogy bejuthass.
— Nóra, ne csinálj ebből drámát. Csak meg akartam mutatni anyának a lakást.
— Az alaprajzot már látta. Az bőven elég.
— Nyisd ki az ajtót. Körülnézünk, aztán elmegyünk.
— Nem.
Erzsébet asszony valamit mondott mellette. Benedek ugyan a tenyerével letakarta a telefont, de Nóra így is tisztán hallotta:
— Mondd meg neki, hogy egy nő nem viselkedik így a férjével.
— Add át anyádnak, hogy egy tulajdonossal sem viselkednek így.
— El fogod érni, hogy egyáltalán ne menjek haza.
— Ez a te döntésed.
Nóra megszakította a hívást.
Aznap este kihívott egy zárszerelőt, és kicseréltette a zárbetétet abban a lakásban is, ahol Benedekkel együtt élt. Az az ingatlan már a házasság előtt az övé volt. Benedek más címen volt bejelentve, az anyja lakásában. Jogilag semmi nem jogosította fel arra, hogy a tulajdonos akarata ellenére ott maradjon.
A holmiját Nóra nem dobálta ki, és nem rakta le a lépcsőházba. Gondosan dobozokba pakolta a ruháit, az iratait és a műszaki cikkeit, listát készített mindenről, majd lefotózta a dobozok tartalmát. Ezután felhívta Márkot.
— Benedek nálad van?
— Igen.
— Mondd meg neki, hogy holnap hatkor elviheti a dolgait. Te is jöhetsz vele, ha akarsz.
Márk kis ideig hallgatott.
— Válni akarsz?
— Egyelőre csak azt akarom megszüntetni, hogy bejárása legyen a lakásomba. A többi attól függ, képes-e felelősséget vállalni azért, amit tett.
— Értem.
Másnap Benedek az öccse nélkül érkezett, viszont magával hozta az anyját.
Többször is megpróbálta elfordítani a régi kulcsot, aztán tenyérrel rácsapott az ajtóra.
— Nóra, nyisd ki.
Nóra résnyire nyitotta az ajtót, de a láncot fent hagyta.
— Kicseréltetted a zárat?
— Igen.
— Ehhez nem volt jogod!
— A lakás az enyém. Te nem vagy ide bejelentve.
— Három évig itt éltem.
— Tegnap pedig megpróbáltál bejutni egy másik lakásomba, pedig egyértelműen megtiltottam.
Erzsébet asszony Benedek válla mögül hajolt előre.
— Néhány szoba miatt kiteszed az utcára a férjedet?
— Én azzal az emberrel nem élek tovább együtt, aki a nemet nem válasznak, hanem akadálynak tekinti.
— Engedd be, és beszéljétek meg rendesen.
— A dolgai össze vannak készítve. A lista a dobozokban van. Márk jelen lehet az átadásnál, ha szükséges.
Benedek idegesen dobolt az ujjaival az ajtófélfán.
— Te ezt mind előre megszervezted.
— Azután, hogy megláttalak egy szerelővel a másik lakás ajtajánál, igen.
— Legalább megnézni jogom lett volna!
— Nem. Pontosan ezt nem akarod megérteni.
Benedek hosszú, nehéz pillantással meredt rá.
— És ha most rendőrt hívok, és azt mondom, hogy a feleségem nem enged be a saját otthonomba?
— Hívd csak. Megmutatom a lakás papírjait, és azt is, hogy te másik címre vagy bejelentve.