— A maguk dolga az lesz, hogy ráérezzenek: annak az embernek, aki éppen belép az üzletbe, pontosan mire van szüksége.
Dél körül Lilla már egész jól eligazodott a bemutatóteremben. Tudta, melyik bútort hol találja, és kezdte megjegyezni azt is, melyik gyártónak mik az erősségei. Meglepődve tapasztalta, hogy a munka egyáltalán nem unalmas. A vásárlók alaprajzokkal érkeztek, telefonon mutatták a szobáikról készült képeket, színekről, anyagokról, méretekről kérdezgették. Lillának jólesett az érzés, hogy nem egyszerűen elad valamit, hanem segít valakinek otthonosabbá tenni az életét.
Az első üzlet délután köttetett meg. Egy fiatal pár hálószobabútort keresett. Lilla türelmesen végigmutatta nekik a lehetőségeket, elmondta, melyik garnitúra miben praktikusabb, milyen anyagból készült, és hogyan illene a szobájukhoz. Végül az ifjú házasok egy háromszázhúszezer forintos szettet választottak.
— Nagyon szép munka — dicsérte meg Gábor. — Ennek az eladásnak a jutaléka tizenhatezer forint. Első napra egyáltalán nem rossz.
Lilla önkéntelenül is elmosolyodott. Tizenhatezer forint egyetlen nap alatt. Ha rendszeresen sikerülne eladnia, egészen tisztességesen kereshetne. Persze tudta, hogy nem lesz minden nap vásárlás, de ha havonta akár csak tíz-tizenöt komolyabb eladás összejön, az már jelentős pluszt jelentene a fizetése mellé.
Este jókedvűen indult haza. Új munka, új lehetőségek, új emberek — mintha lassan tényleg rendeződni kezdett volna körülötte minden. A ház udvarán összefutott a szomszéddal, Margit nénivel.
— Lillám, hát a férjed merre van? — kérdezte az idős asszony kíváncsian. — Rég nem láttam errefelé.
— Elváltunk — felelte Lilla nyugodtan.
— Jaj, de kár! — csapta össze a kezét Margit néni. — Olyan összetartó párnak tűntetek…
— Előfordul az ilyesmi — vont vállat Lilla. — Az emberek változnak.
— Sebaj, találsz te még magad mellé valakit. Rendes lány vagy.
Lilla megköszönte a kedves szavakat, aztán felment a lakásába. Otthon bekapcsolta azt a zenét, amelyet András ki nem állhatott, és vacsorát készített magának. Könnyű salátát és sült halat — pontosan azt, amit ő kívánt, nem pedig azt, amit a volt férje követelt volna.
Egy teljes hétig nem csörrent meg a telefon. Lilla ezalatt beleszokott az új munkába, közelebb került a kollégáihoz, és az első jutalékait is megkereste. Gábor elégedett volt vele: azt mondta, a vevők érzik rajta az őszinte figyelmet és azt, hogy komolyan veszi őket. Lilla addigra már három bútorgarnitúrát adott el, és napról napra magabiztosabban mozgott az üzletben.
Péntek este különösen jó nap után tartott hazafelé. Egy fiatal család gyerekszobabútort vásárolt négyszáznyolcvanezer forintért, amiből majdnem húszezer forint jutaléka lett. Lilla fejben már számolgatta a bevételeit, és azon gondolkodott, mit újítana fel először a lakásban.
A bejárat előtt azonban egy ismerős kék szedán állt. Lilla megtorpant, és azonnal összeráncolta a homlokát. András autója volt. A volt férje a volán mögött ült, lehúzott ablakkal cigarettázott. Amikor meglátta Lillát, kiszállt.
— Szia — mondta, miközben a csikket a szemetesbe dobta.
— Mit akarsz? — kérdezte Lilla hűvösen.
— Beszélni. Normálisan.
— Már beszéltünk. Telefonon.
— Lilla, kérlek… — András fáradtnak látszott. A zakója gyűrött volt, a nyakkendője ferdén állt. — Adj két percet.
— Mondd — felelte Lilla, de eszébe sem jutott behívni a házba.
— Bonyolult a helyzet. Anya tényleg nem tud Tímeával együtt élni. Egyáltalán nem megy nekik.
— Ez Tímea gondja — válaszolta Lilla. — Tanulja meg, milyen az anyósával egy fedél alatt lakni.
— Lilla, légy egy kicsit életszerű. Tímea fiatal, másképp látja a dolgokat. Anya meg… hát te is tudod, milyen Erzsébet. Rendes, házias, de mindent kézben akar tartani.
— Pontosan tudom. Ezért mondom, hogy az új feleséged oldja meg.
András elővett egy újabb cigarettát, és rágyújtott. A keze remegett. Lilla észrevette, és keserű elégtétellel gondolta, hogy Tímeával a közös élet talán mégsem annyira mesés, mint amilyennek kívülről látszani akart.
— Lilla, te nem vagy bosszúálló ember, igaz? — próbálkozott más irányból András. — Emlékszel, mennyit segített neked anya? Amikor meghalt az édesanyád, Erzsébet egész nap melletted volt.
— Emlékszem — bólintott Lilla. — És?
— Jó ember. Csak régimódi. Tímea pedig… — András elhallgatott, mélyet szívott a cigarettából. — Tímea azt mondta, ha anya marad, ő megy el.
— Értem — mondta Lilla. — Ultimátumot adott.
— Hát… igen. Lényegében igen.
— Te pedig a feleségedet választottad az anyád helyett.
— Ez nem ilyen egyszerű — motyogta András.
— Dehogynem. A feleséged nem akar együtt lakni az anyósával. Neked választanod kell Erzsébet és Tímea között. Most pedig azt szeretnéd, hogy én takarítsam el a következményeket?
Lilla nézte a volt férjét, és maga is meglepődött, mennyire nyugodt maradt. Régen egy ilyen beszélgetés után már potyogtak volna a könnyei. Most azonban nem érzett mást, csak halvány ingerültséget.
— Lilla, csak pár hónapról lenne szó. Anya talál magának valami állandó megoldást, és vége az egésznek.
— András — szólalt meg Lilla lassan. — Te annak idején lecseréltél engem Tímeára. Emlékszel? Azt mondtad, mellettem unalmas az életed, és új élményekre vágysz.
— Ez egészen más…
— Nem. Pontosan ugyanaz. Meghoztad a döntésedet. Most élj együtt a következményeivel.