– Ezt most komolyan mondod? – kérdezte végül.
– Igen.
Gábor hátratolta maga alól a széket.
– És szerinted hová menjek?
– Ugyanoda, ahová engem küldtél. Megnyitod a hirdetéseket, és választasz.
– Eszter, hét éve lakom itt. A munkahelyem közel van, minden megszokott dolgom ide köt.
– Akkor keress a környéken.
– Fogalmad sincs, mennyire nehéz ilyet találni.
– Dehogynem. Az elmúlt napokban pontosan ezt ajánlgattad nekem.
Gábor idegesen végigment a konyhán, majd visszafordult.
– És anya? Ő már készült rá, hogy kiadja a saját lakását.
– Van hol laknia.
– Megígértem neki azt a szobát.
– Egy olyan szobát ígértél oda, ami nem a tiéd. Most majd te elmagyarázod neki.
Ez a mondat többet változtatott a helyzeten, mint az összes korábbi vitánk együttvéve.
Addig Gábor úgy viselkedett, mintha köztem és az anyja között támadt volna valami kellemetlen félreértés, amit természetesen nekem kellene elsimítanom. Most azonban a felelősség végre visszakerült ahhoz, aki az egészet kitalálta.
Néhány perc múlva felhívta Katalint.
– Anya, egyelőre ne szedd szét a bútorokat. És a lakásoddal kapcsolatban se intézz még semmit.
A válaszát nem hallottam, de Gábor következő mondata már jóval hangosabban hangzott el:
– Mert Eszter itt marad.
Pár perccel később az én telefonom csörgött.
– Eszter, mit jelent az, hogy te itt maradsz? – kérdezte Katalin feszült hangon. – Gábor nekem szobát ígért.
– Akkor ezt Gáborral beszélje meg.
– Én már szóltam embereknek, hogy ki fogom adni a lakásomat.
– Akkor ezek szerint módosítani kell a terveken.
– Fel tudod fogni, milyen helyzetbe hozol minket?
– Fel. Néhány napja önök pontosan ugyanilyen helyzetbe hoztak engem. Csak közben még a falat is sikerült lemérniük.
Katalin felháborodottan közölte, hogy felnőtt emberek az ilyesmit családon belül, normálisan szokták rendezni.
– Egyetértek – feleltem. – Talán ott kellett volna kezdeni, hogy megkérdezik a lakás tulajdonosát.
Erre letette.
Gábor feldúlt arccal jött be hozzám.
– Muszáj volt így beszélned anyámmal? Ő hitt nekem.
– Pontosan ezért neked kell most helyretenned.
Látszott rajta, hogy visszavágna, de végül nem mondott semmit.
Másnap este Gábor valóban megnyitotta a lakáshirdetéseket. Először kizárólag a mi környékünkre szűrt.
Az első lakást a közlekedés miatt húzta ki. A másodiknál a konyhával volt baja. A harmadik messzebb esett a munkahelyétől, mint szerette volna.
Egy idő után felém fordította a telefonját.
– Nézd meg. Innen reggel nagyon körülményes lenne bejárnom.
Rápillantottam a kijelzőre.
– A lényeg, hogy ne ragaszkodj görcsösen egyetlen kerülethez.
Gábor azonnal felismerte a saját korábbi mondatát. Eltette a telefont, és többé nem szólt.
A következő napokban több lakást is megnézett. Apránként tágabbra vette a keresési területet, a feltételeinek listája pedig egyre rövidebb lett.
Az egyik újabb megtekintés után bosszúsan rángatta le magáról a kabátot.
– Normális lakást találni egyáltalán nem egyszerű. Az egyik helyen már az első percben akadt kifogásom.