Aki előbb ér oda, az válogathat először… :)”
A reakciók szinte abban a percben záporozni kezdtek.
„Eszterkém, mi történt? Ugye nincs semmi baj?” — érdeklődött a szépségszalon-hálózat tulajdonosa.
„Kiárusítás? Ezt most komolyan mondod? A te ruháidnak butik kirakatában a helyük, nem egy udvari asztalon!” — írta vissza a blogger.
„Az árak meg fognak lepni? Na, ezt látnom kell. Már most indulok, ha kell, a házad előtt alszom a kocsiban!” — tréfálkozott az ügyvéd felesége.
Érezték, hogy valami szokatlan történik. Egyszerre voltak kíváncsiak és nyugtalanok, de Eszter nem kezdett hosszú magyarázkodásba. Csak még egy rövid üzenetet küldött:
„Lányok, nincs semmi tragédia. Gyertek el, ha valóban jó fogást akartok. És igen, a készpénz most különösen jól jön.”
Azzal félretette a telefont. A kíváncsiság magját elvetette. Abban persze nem lehetett teljesen biztos, hogy mindannyian megjelennek, de jól ismerte a vevőit. Ezek a nők nem csupán a szabást, az anyagot és a kézimunkát értették meg, hanem az egyediséget is. Egy olyan tervező teljes kiárusítása, aki soha, semmilyen körülmények között nem szokott engedményt adni — ennél csábítóbb ajánlatot nehéz lett volna elképzelni.
Délben pontosan Gábor és Erzsébet Katalin már az udvaron ácsolt alkalmi „pult” mögött ácsorgott. Két kinyitható asztalra halmozták fel a ruhákat, mellettük egy rozoga állvány billegett, rajta néhány vállfára akasztott darabbal. A ház környéke szokatlanul csendes volt, szinte senki sem járt arra. Előre kikészítették a nejlonzacskókat, sőt egy befőttesüvegbe aprót is szórtak visszajárónak, mert biztosak voltak benne, hogy legfeljebb a környékbeli nyugdíjas asszonyok fognak majd alkudozva turkálni.
Elsőként Judit Margit érkezett le a harmadikról. Hosszasan gyűrögette ujjai között azt a kartonruhát, amelyre „2000 Ft” volt írva, közelről megnézte a varrásokat, a szegést, az anyagot, aztán elhúzta a száját.
— Használt holmiért ez sok — mondta végül határozottan, mintha ítéletet hirdetne, majd köszönés nélkül továbbtipegett a közeli üzlet irányába.
Gábor az anyjára pillantott. Az arcára kiült a diadalmas csalódottság.
— Én megmondtam, hogy a kutyának sem fog kelleni — jegyezte meg fölényesen. — Álljunk itt még egy órácskát, hogy ne mondhassa senki, nem próbáltuk meg, aztán végre kiürítjük azt a szobát.
Erzsébet Katalinnal elégedetten összenéztek.
Ekkor azonban egy fényes, fekete terepjáró fékezett le a ház előtt. Gábor és az anyja értetlenül fordultak arra, mert elsőre meg voltak győződve róla, hogy a sofőr rossz címre jött. Az ajtó kinyílt, és egy elegáns nő szállt ki belőle világos ballonkabátban, drága napszemüveggel az arcán. Nem tétovázott, nem nézelődött, egyenesen az asztalok felé indult, olyan céltudatosan, mint aki pontosan tudja, mire vadászik.
Amikor levette a szemüvegét, Erzsébet Katalin azonnal felismerte. Gabriella Mónika volt az, a város egyik legismertebb szépségszalon-láncának tulajdonosa. Az asszony már látta a fényképét helyi magazinokban, társasági rovatokban, rendezvényekről készült beszámolókban.
Gabriella egyetlen pillantást sem vesztegetett az „eladókra”. Szakavatott szemmel futtatta végig tekintetét a kirakott ruhákon, majd hirtelen megállt egy különleges szabású, hímzéssel díszített lenruha előtt. Az ujján magányosan himbálózott a cédula: „4000 Ft”.
— Lányok, ezt nézzétek! Ez az a darab a nyári kapszulakollekcióból! — kiáltott fel, de nem Gáborhoz és nem Erzsébet Katalinhoz beszélt, inkább úgy, mintha láthatatlan barátnőihez fordulna. — Három hónapig hajtottam utána!
Alig mondta ki, máris újabb két autó gördült be az udvar elé, mindkettő olyan, amelyről messziről látszott, hogy nem hétköznapi bevásárláshoz tartják. A kocsikból újabb nők léptek ki, kifogástalan frizurával, határozott mozdulatokkal, és ugyanazzal a zsákmányszerző elszántsággal siettek az asztalokhoz.
— Szia, Gabi! Te is ideértél? — nevetett fel az egyikük, a híres ügyvéd felesége. Aztán meglátta Gabriella kezében a lenruhát, és szinte felsikkantott. — Te jó ég, ez az! Húszezerért viszem!
— Huszonnyolc! Ennyit azonnal adok érte! — vágott közbe egy harmadik nő, a népszerű blogger. — Fotózásra kell, tökéletes lesz!
Gábor és Erzsébet Katalin dermedten figyelte, ahogy a szemük láttára rögtönzött licit bontakozik ki. Azok a magabiztos, befolyásos nők, akiket eddig legfeljebb képernyőkön és magazinoldalakon láttak, most egymás kezéből próbálták megszerezni Eszter ruháit.