– Majd meglátjuk – felelte Kinga könnyedén. – A gyerekek már napok óta könyörögtek, hogy hadd nézzék meg a házat.
A nagyobbik fia ekkorra már a melléképület felé szaladt, a kisebbik lánya pedig lábujjhegyre állva próbált bekukucskálni az ablakokon.
– A fészerbe ne menjetek be, jó? Szerszámok vannak odabent – szólt utánuk Júlia.
Kinga csak legyintett, mintha teljesen felesleges volna az aggodalom.
– Tudnak vigyázni magukra.
Júlia mégis utánuk sietett, elkapta őket a fészer ajtajánál, majd kulcsra zárta az épületet. Péter közben a rokonok által hozott szatyrokat és táskákat hordta be a konyhába.
A vendégek pillanatok alatt úgy mozogtak a portán, mintha mindig is oda tartoztak volna. Gábor végigballagott a kerítés mentén, és azt méricskélte, hová lehetne a legcélszerűbben felállítani a grillsütőt. László alapos szemrevételezésnek vetette alá az almafákat, aztán komoly hangon közölte, hogy két ágat mindenképpen le kellene vágni. Kinga bejárta a házat, belesett mindkét hálóba, majd rákérdezett, melyik lesz a vendégszoba.
– Külön vendégszobánk nincs – válaszolta Júlia.
– És ez itt?
Kinga arra a kisebb helyiségre mutatott, ahol egyelőre dobozok, felújításhoz vásárolt anyagok és még ki nem pakolt holmik sorakoztak.
– Péter dolgozószobájának szánjuk.
– Az íróasztal simán elférne az ablak mellett, a kanapét meg meg lehetne hagyni alvásra.
– Még nem döntöttük el véglegesen, hogyan rendezzük be.
Kinga elmosolyodott, olyan arckifejezéssel, mintha Júlia csupán nem venné észre a nyilvánvaló megoldást.
– Én csak mondom, mi lenne praktikus.
Júlia nem kezdett vitatkozni. Visszament inkább a konyhába, és nekilátott kipakolni az élelmiszereket, amelyeket a váratlan vendégek hoztak magukkal.
Miután megitták a teát, Erzsébet végignézett a társaságon, és minden különösebb bevezetés nélkül rátért arra, amiért valójában érkeztek.
– Szóval megvettétek a házat. Nagyszerű! Mi már családilag megbeszéltük, hogy nálatok töltjük a nyarat.
Olyan természetességgel mondta ezt, szinte derűsen, mintha biztosra venné, hogy a fia azonnal bólogatni kezd.
Júlia az ablak felé fordította a tekintetét. Augusztus végéig még volt néhány hét, de az anyósa hangsúlyából világosan érződött, hogy nem kizárólag az idei nyárról beszél. A rokonság fejben már előre lefoglalta magának az összes következő szezont is.
– Pontosan kik beszélték ezt meg? – kérdezte Júlia.
– A családi csoportban egyeztettünk róla – felelte Kinga. – Anya és apa hétközben is kijárnának, mi pedig jönnénk a gyerekekkel. Gábornak augusztus egy részében dolgoznia kell, úgyhogy ő majd bejár a városba.
– Milyen családi csoportban?
– Van egy külön beszélgetésünk.
Péter erre felkapta a fejét.
– És én miért nem vagyok benne?
Kinga vállat vont.
– Csak gyorsan létrehoztuk, hogy ne terheljük a közös csevegést minden aprósággal.
– Tehát a mi házunkról egyeztettetek nélkülünk? – pontosított Júlia halkan.
– Ne fogalmazz már ilyen élesen – szólt közbe Erzsébet. – Senki sem akarja elfoglalni a házatokat. Egyszerűen csak szeretnénk együtt lenni a családdal.
Felállt az asztaltól, és a folyosó felé indult, mintha máris szemlét tartana a kijelölt szálláshelyek fölött.
– Mi Lászlóval a konyha melletti hálóban leszünk. Éjszaka nekünk már nem kényelmes messzire mászkálni. Kingáék a gyerekekkel mehetnek a másik szobába. Gábor pedig hozhat magának egy összecsukható ágyat.
Júlia lassan Péter felé fordult.
Péter zavartan pislogott néhányat, aztán az anyjára nézett.
– És mi hol alszunk?
– Fiatalok vagytok – mondta Erzsébet magától értetődően. – Az udvaron fel lehet állítani egy rendes sátrat. Augusztusban úgyis meleg van.
Péter néhány másodpercig szóhoz sem jutott.
– Azt javaslod, hogy költözzünk ki a saját hálószobánkból?
– Nem végig. Majd váltogatjuk. Egyébként is a kerttel akartatok foglalkozni, nem?
Kinga azonnal az anyja mellé állt.
– A gyerekeknek napirend kell, nekik nem lenne jó a sátorban. Ti meg felfoghatjátok úgy, mint egy kis kempingezést.
Júlia közben a férje arcát figyelte. Látta, hogy Péter már nyitná a száját, és pontosan tudta, mi következne: a régi, jól ismert mondat, hogy „jó, majd kitalálunk valamit”. Felismerte ezt a pillanatot a feszült mosolyból és abból a sietős levegővételből, amellyel Péter rendszerint engedni készült.
Korábban az efféle engedmények legfeljebb egy vacsoráról, egy közös utazásról vagy ünnepi programokról szóltak. Most azonban Péter éppen arra készült, hogy átadja a rokonságnak azt a házat, amelynek hitelét még hosszú éveken át ketten fogják törleszteni.
Júlia felállt.
– Várjatok egy percet.
Bement a hálóba, majd egy határidőnaplóval tért vissza. Abban tartotta a bevásárlólistákat, a fizetési határidőket, a felújítással kapcsolatos jegyzeteket és a következő hónapokra vonatkozó számításokat.
Letette maga elé a naplót, és kinyitotta annál az oldalnál, amelyet keresett.
Erzsébet gyanakodva összehúzta a szemét.
– Mi ez?
– A ház költségei.
– És nekünk ehhez mi közünk?
– Ha egész nyáron itt szeretnétek lakni, akkor nem árt tudnotok, mennyibe kerül ennek a fenntartása.
Gábor abbahagyta az ablakon való kibámulást, és visszaült az asztalhoz.
Júlia végighúzta az ujját a sorokon.
– Havi hiteltörlesztés. Biztosítás. Villany. Víz. Szemétszállítás. Adó. A berendezések karbantartása. A kert és az udvar költségei. Anyagok, amelyeket a felújításhoz vettünk.
– A felújításnak mi köze ahhoz, hogy mi idejövünk? – kérdezte Kinga.
– Elég sok. Ha hat emberrel többen leszünk itt folyamatosan, a munkák lelassulnak vagy megállnak. Azt a szobát, ahol most az anyagok vannak, ti máris kijelöltétek magatoknak. Vagyis a holmik egy részét át kell pakolnunk, a felújítás ütemezése pedig borulni fog.
– Mi szívesen segítünk – ajánlotta fel László.
– Rendben. Akkor nemcsak a szobákat osztjuk be előre, hanem a feladatokat is.
Júlia lapozott egyet.
– Fűnyírás, növények gondozása, takarítás a gyerekek után, bevásárlás, főzés, a fürdő és a vécé tisztán tartása, víz- és áramfogyasztás. Gábor nagy grillsütőt tervez az udvarra, ezért fára vagy faszénre is szükség lesz, a helyet tisztán kell tartani, és a biztonsági szabályokra is figyelni kell.
Gábor kihúzta magát.
– A grillsütőre majd én ügyelek.
– Remek. Felírom.
Gábor összevonta a szemöldökét, de nem szólt vissza.
Júlia gyorsan összeadta a szükséges tételeket. Nem említette a ház vételárát, és nem kezdett beszélni arról sem, mennyit keresnek Péterrel. Kizárólag azokat a kötelező kiadásokat sorolta fel, amelyek a ház fenntartásával jártak, valamint azokat a pluszköltségeket, amelyek egy ekkora társaság tartós ottlakása miatt elkerülhetetlenül megjelentek volna.
– Ha mindannyian egyszerre jöttök, és augusztus végéig itt maradtok, akkor erre az időszakra a ház aktuális fenntartási költségeinek körülbelül egyharmada rátok esik. Az élelmiszert mindenki maga intézi. A megnövekedett víz- és áramfogyasztást külön számoljuk el. A felújítás nem áll le, ezért napközben a szobáknak szabadon használhatónak kell maradniuk.