— Külföldre? Miért éppen oda? — kérdeztem halkan, de már éreztem, hogy valami nem illik a képbe. — Itthon is vannak államilag támogatott lehetőségek, kiváló sebészek dolgoznak a klinikákon. Ha kell, megmozgatok néhány régi ismeretséget a minisztériumban.
A vonal túlsó végén néhány másodpercre dermedt csend lett. Aztán Nikolett hangja egyetlen pillanat alatt megváltozott. A zokogás eltűnt belőle, mintha elvágták volna, és a helyét jéghideg, sértett fölény vette át.
— Judit néni, maga most komolyan gúnyolódik velem? Miféle állami keret? Fogalma sincs, mennyire bonyolult ez az egész orvosi dolog! Az itthoni doktorok legfeljebb tolószékbe juttatnának! — csattant fel. — Különben is, maga már leélte az életét! Minek magának ebben a korban ház az Adriánál? Magas a vérnyomása, úgysem tenne jót magának a klímaváltozás! Nekem viszont még előttem áll minden: életet kell építenem, férjhez mennem, családot alapítanom. Adja oda a pénzt, magának már úgysem kell semmire. Aztán majd egyszer talán én is viszek magának egy pohár vizet. Csak nem annyira szívtelen önző, hogy most hátat fordítson nekem?!
Zoltán buzgón bólogatott mellette, akár egy rugóra járó bábu. Az arcán kárörvendő, diadalittas fintor jelent meg. Úgy nézett rám, mintha máris valami aljas bűnt követtem volna el azzal, hogy nem rohantam azonnal teljesíteni a parancsukat.
— Hallottad?! — mordult rám, és megint olyan erővel csapott az asztalra, hogy megzörrentek rajta a csészék. — Ne szorongasd már azt a pénzt! Nem fogok térdre esni előtted, ha erre vársz. Utald át, és kész. Majd vállalok valami mellékest, futárkodom éjszakánként, aztán visszaadom neked azt a kis aprópénzt. Amúgy is az én családomban élsz mindenen készen… vagyis, francba, mi lakunk a te egyszobásodban, de hát család vagyunk, nem? Utald!
Lassan felálltam a székről. Úgy éreztem, mintha ólom nehezedne a lábamra. A halántékomban lüktetett a vér. Az a képzeletbeli adriai szellő, amelyről annyiszor álmodoztam, szertefoszlott, és csak keserű, hamus ízt hagyott maga után. Hirtelen teljes élességgel értettem meg, hogy ezek ketten éppen a saját otthonomban próbálnak belém taposni.
Bementem az egyetlen szobába, a kis komódhoz, amelynek felső fiókjában az elsődleges bankszámlámhoz tartozó elektronikus azonosítókulcsot tartottam.
Zoltán azonnal utánam indult. Súlyos léptekkel jött, mintha máris ő volna a lakás ura. A szeme mohón csillogott, a szája sarkában önelégült vigyor bujkált. Fejben alighanem már el is költötte a pénzemet.
Ám abban a pillanatban, amikor az ujjaim megérintették a banki token sima műanyagát, mintha átkapcsoltak volna bennem egy rejtett kapcsolót. Harmincöt év számok, szerződések, adóellenőrzések és minden hájjal megkent vállalkozók között nem múlt el nyomtalanul. Kialakult bennem egy reflex, amelyet sem könnyek, sem ordítás, sem családi zsarolás nem tudott kikapcsolni. Egy közgazdász agya bizonyos helyzetekben hideg, könyörtelen és gyanakvó szerkezetként működik.
Megálltam. Aztán lassan visszafordultam a férjem felé. Az a tekintet, amely az imént még zavartnak és bűntudatosnak tűnhetett, egy pillanat alatt kitisztult. Éles lett, hűvös és kapaszkodó.
— Zoltán, most nagyon figyelj rám — mondtam egyenletes, száraz hangon. — Egy külföldi beavatkozásra szánt, nagyjából tizennégy millió forintos utalás nem olyan, hogy megnyomok egy gombot, és kész. Ekkora összeget magánszemélynek külföldre csak úgy nem enged át a bank. Azonnal fennakad a pénzmosás elleni ellenőrzésen, zárolhatják a számlát, és a pénz hónapokra beragadhat.
Zoltán pislogott néhányat. A magabiztos vigyor lassan leolvadt az arcáról. Látszott rajta, hogy erre egyáltalán nem számított.
— Miféle szabályokkal jössz már megint?! — próbált visszatalálni az agresszív hangjához, de a szavai mögött ott rezgett a tájékozatlan ember pánikja, amikor először ütközik bele a hivatalos eljárások falába. — Csak kattints rá, és utald el!
— Igazoló dokumentumok nélkül nem fog átmenni — vágtam rá keményen, közben leültem a laptop elé, és megnyitottam a levelezésemet. — Nem fogom kockáztatni a számlámat, és nem akarok magyarázkodni sem a banknak, sem más hatóságnak. Írj Nikolettnek. Küldje át azonnal az eredeti iratokat: az orvosi szakvéleményt, a klinikával kötött szerződést és a hivatalos díjbekérőt. Amint a bank ellenőrizni tudja a papírokat, az összeg mehet. Várom.
Zoltán dühösen szitkozódott az orra alatt, de végül kapkodva pötyögni kezdett a telefonján a lányának. Hosszú, nyomasztó tizenöt perc telt el; ezalatt a konyhában egyetlen hang sem hallatszott.