Este Sándor hét körül jött haza. Levette a cipőjét az előszobában, bement a konyhába, kinyitotta a hűtőt, aztán beült az asztalhoz. Katalin a tűzhely mellett állt.
— Sándor, szeretnék veled beszélni.
— Hallgatlak — mondta, és a kenyérhez nyúlt.
— Az anyád odaadta a szürke kabátomat Vargánénak.
Sándor letette a kenyeret. Felnézett.
— Honnan tudod?
— Láttam rajta.
— Talán tévedtél.
— Nem tévedtem. — Katalin a hangjára figyelt. Egyenletes volt. — Az a kabát az enyém volt. Tavaly vettem, huszonkétezer forintért. Egyszer viseltem.
Sándor a kezét az asztalra tette.
— Anya biztosan jót akart. Vargánéknak nincs sok pénzük, és te úgyis —
— Úgyis mi?
— Úgyis van elég mindened.
Katalin ránézett. Sándor nem nézett vissza, a kenyérre nézett.
— Ez nem az első alkalom — mondta Katalin. — A Herendi tál. A kék blúz. A karácsonyi abrosz. Most a kabát.
— Anya nem szokott ilyet csinálni szándékosan.
— Szándékosan csinálja. Minden egyes alkalommal.
Sándor felemelte a fejét, és Katalin látta az arcán, amit már ismert. Azt a kifejezést, ami azt jelentette, hogy a vita kellemetlenné vált, és most el kell simítani.
— Kati, ne legyél már ilyen szűkmarkú. Anyának jó szíve van, csak nem gondolja át mindig —
— Szűkmarkú.
— Nem úgy értettem —
— De úgy értette. — Katalin levette a kötényét, az asztalra tette. — Rendben. Megértettem.
— Kati, ne dramatizálj —
De Katalin már kiment a konyhából.
Nem slam-melte be az ajtót. Csak ment.
Azon az éjszakán nem aludt sokat. Nem sírt, nem forgolódott. Feküdt a sötétben, és nézte a mennyezetet, és valami nagyon lassan, nagyon pontosan összeállt a fejében. Nem dühösen. Inkább úgy, ahogy az ember összerak egy kirakóst, és az utolsó darab is a helyére kerül, és onnantól már az egész kép látszik.
Látta Sándor anyját, Erzsébetet, ahogy a konyhában ül, és a kávéját kevergeti, és azt mondja, hogy a szomszédasszony annyira örült a kabátnak. Látta az arcát. Nem volt rajta bűntudat. Nem volt zavarban. Elégedett volt. Úgy ült ott, mint aki jól végezte a dolgát.
Katalin tudta, hogy ez nem figyelmetlenség. Soha nem volt figyelmetlenség.