— Gabriella — mondta, és a hangja meleg volt, gondoskodó. — Remélem, jól aludt.
Gabriella nem válaszolt. Melinda a karját fogta, és egyenesen a tárgyalóterem felé vezette.
— Ne nézz vissza — suttogta.
A folyosó végén egy nő állt, akit Gabriella nem ismert. Ötven körüli lehetett, szürke kabátban, a kezében egy barna aktatáska. Fehér köpenyt viselt a kabátja alatt. Csak állt ott, és az ajtóra nézett.
Gabriella nem figyelt rá.
Nem ekkor.
A tárgyalás tíz perccel késve kezdődött. A bíró — Horváth Zsuzsa bírónő, ötvenöt év körüli, rövid szürke haj, szemüveg — belépett, és mindenki felállt. Gabriella érezte, hogy a szíve a torkában ver.
A vádirat felolvasása tizenkét percig tartott.
Gabriella hallgatta. Hallgatta, ahogy a szavak leperegnek — fizikai bántalmazás, ütések nyomai, a gyermek félelemérzete az anyával szemben, tanúvallomások, amelyek szerint Gabriella kontrolláló, agresszív, instabil — és próbálta azt érezni, amit éreznie kellett volna. Dühöt. Felháborodást. Ehelyett csak egy furcsa hidegséget érzett, mintha a teste már régen eldöntötte volna, hogy a túléléshez le kell kapcsolni mindent, ami nem szükséges.
Botond ügyvédje, dr. Fekete, felállt.
— Tisztelt Bíróság — kezdte —, a vádlott, Gabriella Vásárhelyi, rendszeresen és tudatosan bántalmazta közös kiskorú gyermeküket, Benedek Vásárhelyit. Az általunk bemutatott orvosi dokumentumok, a gyermek nyilatkozatai és a független tanúvallomások egyértelműen alátámasztják, hogy a gyermek anyai felügyelet alatt szenvedett sérüléseket, amelyek testi és lelki egészségét komolyan veszélyeztették. Kérjük, hogy a Bíróság vonja meg Gabriella Vásárhelyitől a szülői felügyeleti jogot, és helyezze a gyermeket az apa kizárólagos gondozásába.
Csend.
Gabriella a kezét nézte.
— Az anyai oldal kíván nyilatkozni? — kérdezte Horváth bírónő.
Melinda felállt.
— Igen, Tisztelt Bíróság. Melinda Barta ügyvéd, Gabriella Vásárhelyi jogi képviselője. Mielőtt az általunk összegyűjtött bizonyítékokat ismertetném, szeretnék kérni egy rövid halasztást. Tudomásunkra jutott, hogy van egy tanú, aki ma reggel kért lehetőséget a meghallgatásra, és akinek a vallomása lényeges lehet az ügy megítélése szempontjából.
Fekete azonnal felállt.
— Tiltakozom. A tanúlistát a tárgyalás előtt kellett volna benyújtani. Ez a kérés eljárásjogilag…
— Dr. Fekete — szólt közbe Horváth bírónő, és a hangja nem volt hangos, de Fekete elhallgatott. — Hallgassuk meg, miről van szó. — A bírónő Melindára nézett. — Ki a tanú?
— Dr. Réka Somogyi, a körzeti gyermekorvosi rendelő orvosa. Benedek Vásárhelyi kezelőorvosa az elmúlt négy évben.
Csend.
Gabriella felpillantott. A folyosón látott nő — a szürke kabátos, a fehér köpenyes — most a terem hátsó részéből lépett előre, és az ajtóban állt.