Csend.
Fekete felállt, és valamit mondott a fellebbezésről.
Gabriella nem hallotta.
Hallotta Melinda hangját a füle mellett: — Gabriella. Gabriella, figyelj rám. Vége.
Hallotta a saját szívverését.
Hallotta, ahogy Botond a székét hátralöki, ahogy Fekete megpróbálja megállítani, ahogy a tárgyalóterem ajtaja becsapódik.
Aztán csend.
Kint a folyosón dr. Somogyi állt, és az aktatáskáját zárta be. Gabriella odament hozzá, és nem tudta, mit mondjon. Nem volt rá szó. Nem volt arra szó, hogy valaki, akit soha nem látott azelőtt, ott állt egy folyosón, és várt, és bejött, és elmondott valamit, amit tudott, és ettől minden megváltozott.
— Köszönöm — mondta végül, és a hangja rekedt volt.
Dr. Somogyi felnézett. Nem mosolygott.
— Négy éve nézegettem ezeket a dátumokat — mondta csendesen. — Négy éve tudtam, hogy valami nem stimmel. — Megállt. — Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott.
Gabriella nem válaszolt.
Dr. Somogyi bólintott, felvette a táskáját, és elment a folyosón. Gabriella nézte, ahogy a sarkon eltűnik.
Melinda mellé lépett.
— Haza kell mennem — mondta Gabriella. — Benedek még nem tudja.
— Tudom. — Melinda fogta a kabátját, és a vállára terítette. — Menj.
Az utcán hideg volt. Március, szeles, a platánok kopaszak. Gabriella gyalog ment a buszmegállóig, és a zsebében volt a telefon, és nem vette elő. Nem hívott senkit. Csak ment.
Az autóbuszon egy idős asszony ült mellette, és a kosarában tojások voltak, gondosan papírba csomagolva. Az asszony az ablakot nézte. Gabriella is az ablakot nézte.
Otthon Benedek az asztalnál rajzolt, amikor Gabriella kinyitotta az ajtót. Felnézett, és azt mondta: — Anyukám. — Csak ennyit.
Gabriella letette a táskáját, leült mellé, és megnézte a rajzot. Egy ház volt rajta, zöld fűvel, és az ég kék volt, és a ház előtt két alak állt egymás mellett.
— Ki ez a kettő? — kérdezte.
— Te meg én — mondta Benedek, és visszahajolt a rajzhoz.
Gabriella a fiára nézett. A kezére, ahogy a ceruzát fogja. A nyakára, ahol a haja felkunkorodik. A fülére.
Aztán felállt, bement a konyhába, és vizet tett fel teának.
