— Bernadett, a lakbér…
— A lakbér nem jön. — Megállt. — Találj munkát.
— Én nem tudok…
— Negyvennyolc éves vagy. — Bernadett a kávéját keverte. — Én ötvennyolc évesen még mindig dolgozom. Te is fogsz.
Erzsébet nem szólt semmit.
— Ha bajban vagy, ha valami komoly baj van — mondta Bernadett —, felhívhatsz. De a havi utalás nem jön. Ez nem változik.
— Tehát ez a döntésed.
— Ez a döntésem.
Erzsébet letette.
Bernadett lerakta a telefont az asztalra, és a kávéját nézte. Meleg volt. Pont jó hőmérsékletű.
János a nappaliban volt, valamit szerelt. Hallotta a csavarhúzó hangját.
— Ki volt? — kérdezte be János.
— Erzsi.
Csend. Aztán:
— Rendben van?
— Igen — mondta Bernadett. — Rendben van.
Péter két héttel később hívta fel.
— Anya, hallottam, hogy Zsuzsi néni munkát keres.
— Igen?
— Tényleg? Mert Anita kolléganőjének van egy kis bolt, és…
— Péter — mondta Bernadett —, ez az ő dolga.
— Tudom, csak gondoltam…
— Az ő dolga — ismételte meg Bernadett. Nem keményen. Csak egyszerűen. — Megtalálja, ha akarja.
Péter csendben volt.
— Anya, te jól vagy?
— Igen.
— Tényleg?
— Tényleg, Péter. — Bernadett kiment az erkélyre a telefonnal. Október volt, a levegő hideg volt, de a nap sütött. — Régen voltam ilyen jól.
Péter felnevetett. Röviden, meglepetten.
— Komolyan?
— Komolyan.
Erzsébet két hónappal később talált munkát. Egy bevásárlóközpontban, pénztáros. Bernadett ezt Pétertől tudta meg, aki Anitától tudta meg, aki valahogy hallotta. Bernadett nem hívta fel gratulálni. Nem azért, mert haragudott. Hanem mert nem volt mit mondani.
Karácsony előtt Erzsébet küldött egy üzenetet. Csak annyit: „Boldog karácsonyt.”
Bernadett válaszolt: „Neked is.”
Semmi más.
János karácsony reggel meghozta a kávét az ágyba, ahogy minden évben. Bernadett ülve itta, a takaró alatt, a hálószoba ablakán besütött a téli napfény. Kint csend volt. Bent is csend volt, de más fajta csend.
János az ágy szélére ült.
— Boldog karácsonyt — mondta.
— Boldog karácsonyt — mondta Bernadett.
Aztán csendben itták a kávét. A csésze meleg volt a kezében, és a napfény végigcsúszott a falón, lassan, ahogy a téli napok szoktak.