Elmondta az egészet. Nem csak a zsákokat. Az egészet.
Elmondta, hogy négy évvel ezelőtt a hímzőkészletét megtalálta a kamrában, szépen bepakolva egy dobozba. Veronika azt mondta, ő tette oda, mert zavarta a látványt az asztalon. Sándor azt mondta, biztos félreértés.
Elmondta, hogy három évvel ezelőtt az anyjától örökölt kék porcelánkészlet eltűnt a konyhaszekrényből. Két héttel később megtalálta a kamrában, újságpapírba csomagolva. Veronika azt mondta, ő nem tud róla semmit. Sándor azt mondta, valószínűleg ő maga tette oda és elfelejtette.
Elmondta, hogy két évvel ezelőtt az előszobában lévő tükröt Veronika lecserélte egy másikra, amelyet magával hozott. A régit — amelyet Erzsébet az anyjától kapott — megtalálta a garázs sarkában, kartonpapírba csomagolva.
Elmondta, hogy tavaly nyáron Veronika átrendezte a nappalit, amíg ők nyaralni voltak. Más helyre tolta a bútorokat, más terítőt tett az asztalra, és kivette a polcról az Erzsébet által odatett könyveket. A könyvek a hálószobában landoltak, egy kupacban a szekrény tetején.
— Minden alkalommal azt mondta, hogy ő nem tett semmit — mondta Erzsébet. — Vagy azt, hogy én tettem, és elfelejtette. Sándor mindig elhitte neki.
Mária hallgatott.
— Vagy nem hitte el — mondta Erzsébet. — Hanem egyszerűen kényelmesebb volt elhinni.
Mária még mindig hallgatott.
— A ház az enyém — mondta Erzsébet. — Az szüleim hagyatékából maradt rám. Sándor neve nincs rajta a tulajdoni lapon. Soha nem volt.
Mária ekkor bólintott.
— Tudod, mit jelent ez? — kérdezte csendesen.
— Igen — mondta Erzsébet. — Ezért jöttem.
Mária az asztalra tette a kezét.
— Elmondom, mi a helyzet jogilag. Aztán te döntesz.
— Mondd el.
— Ha a ház kizárólag a te tulajdonodban van — örökléssel, ajándékozással, bármilyen módon, de csak a te nevedre —, akkor Sándornak nincs tulajdonjoga. Nincs mit megosztani. Ő csak ott lakik. A te engedélyeddel.
Erzsébet a kezét nézte.
— Ha meg akarod szüntetni azt az engedélyt — folytatta Mária —, arra is van jogi lehetőség. Nem egyszerű, nem gyors, és nem lesz kellemes. De lehetséges.
— Mennyi idő?
— Fél év, talán egy év. Attól függ, hogy mennyire akadékoskodik.
— És a zárcsere?
Mária egy pillanatra megállt.
— Ha te vagy a kizárólagos tulajdonos, akkor igen. Megcsináltathatod. De tudod, hogy ez…