— Mondtad.
— Nem hallgattál rám.
— Nem hallgattam rád.
— Mostantól hallgatsz? — kérdezte Ágnes, és volt benne valami, ami majdnem tréfa volt, de nem egészen.
— Mostantól hallgatok — mondta Tímea.
—
Február végén Tímeának lett egy állása. Nem nagy állás — egy könyvelőirodában, adminisztráció, bruttó háromszázezer forint, ami nettóban kétszázhuszonvalami, és ebből nem lehet megélni, de el lehet kezdeni.
Erzsébet néni azt mondta, hogy nem kell sietni a kiköltözéssel.
Tímea azt mondta, hogy nem siet, de tervezi.
Az asszony bólintott, és nem mondott többet. De aznap este, amikor Tímea bejött a konyhába, az asztalon két csésze kávé állt.
Ahogy mindig.
—
Március elején Petra megkérdezte, hogy Erzsébet néni a nagymamájuk-e.
Tímea nem tudta, mit mondjon.
— Technikailag — mondta végül — nem az.
Petra megnézte.
— Akkor mi?
Tímea gondolkodott.
— Valaki, aki ott van — mondta végül.
Petra ezen elgondolkodott, aztán vállat vont, és visszament a szobájába. Tizenkét évesek így működnek — elfogadják a választ, ha az igaznak hangzik.
Tímea ott állt a folyosón, és hallotta, hogy Erzsébet néni a konyhában valamit morog magában, mert az asszony mindig mormogott főzés közben, és senki nem tudta, mit mond, de Gergő egyszer azt mondta, hogy szerinte imádkozik, és lehet, hogy igaza volt.
—
Azon az estén Tímea egyedül maradt a konyhában, miután mindenki lefeküdt.
A kabát ott lógott a folyosón, a fogason, ahogy mindig. Sötétkék volt, vastag gyapjú, a gallérja kicsit elkopott, mert az asszony nem dobott el semmit, ami még jó volt.
Tímea nem nyúlt a zsebébe.
Nem kellett.
Kiment a konyhából, leoltotta a villanyt, és a sötétben megállt egy pillanatra. Kintről behallatszott az utca zaja, valaki nevetett lent az udvaron, és a hűtő halkan zümmögött, ahogy mindig.
Visszament a szobájába. Petra aludt, a piros táskája ott lógott az ajtón.
Tímea lefeküdt, és a sötétben hallgatta a lány légzését, és először sok hónap óta nem számolta, hogy mivel tartozik, és kinek, és mikor tudja visszaadni.
Csak feküdt, és a hűtő zümmögött a konyhában, és valahol az épületben Erzsébet néni aludt, és a sötétkék kabát ott lógott a fogason a folyosón, a zsebében egy összegyűrt papírral, amit Tímea visszatett pontosan úgy, ahogy volt.