Történetek - Mélyebben értjük az életet - Page 14

„Értünk van, Anna. Hogy ne kelljen állandó rettegésben élnünk.” — Márk nyugodtan mondta, miközben a teszt második csíkja Anna kezében felvillant

04.2k.

„Lilla, a lányom esküvőjére nyugodtan ne gyere el” — Mária hidegen közölte az asztalnál, miközben Lilla némán szorította a kávéscsészét

011.6k.

„Gábor, mégis miből vehetett házat a tengerparton?” az anyja kétségbeesetten kérdezte

012.4k.

„Nem, ettem már” válaszolta Péter, majd becsukta maga mögött az ajtót

01.7k.

„lakhatóvá kell tenni” — Mária Pavlovna nyugodt, parancsoló kijelentése, Eszter némán hallgatott

013.3k.

„Mondom neked, Péter, az ott bent nem alszik, hanem mulatozik, amíg te vidéki utakra jársz!” az anyósa reszelős hangon vádaskodva kiabált az előszobában

08.4k.

„Mondd, te egyáltalán használod a fejed, vagy csak úgy van?” — Gábor beront a konyhába, dühösen a feleségére mered

013.1k.

„Milyen nemes gondolat. Főleg úgy, hogy a kényelem mindig az enyém, a család meg mindig az önöké” — Nóra keserűen visszavágott

06.7k.

„Te hálátlan szörnyeteg vagy!” – ordította a férjem a társaság előtt, amikor nemet mondtam arra, hogy pénzzé tegyem a lakásomat

0202

„Márk, mondd meg nekem, kollégától kollégának — milyen üzleti célból számolta meg tegnap az édesanyád a nejlonharisnyáimat?” Anna dühösen tette fel a kérdést, Márk zavartan az ablakot bámulta

01.3k.