Történetek - Mélyebben értjük az életet - Page 2

„Anyám holmiját már átvitettem az új lakásodba, övé lesz a legnagyobb háló!” — Gábor magabiztosan lesöpörte és egy fekete zsákba dobta a nagymama óráját

015.2k.

„Kötelességed beengedni őket, Katalin! Hiszen a családomról van szó!” — csattant fel Gábor az ajtóból, hangja még az ablaküveg is megrezzent

014.5k.

„Ez az én lakásom” — Nóra határozottan kijelentette

018.9k.

„Gáborkám, én teljesen egyedül vagyok. Érted te ezt egyáltalán?” — az anyós a konyhában vádaskodott, Nóra vizes kézzel a mosogatónál némán állt

08.9k.

„Értünk van, Anna. Hogy ne kelljen állandó rettegésben élnünk.” — Márk nyugodtan mondta, miközben a teszt második csíkja Anna kezében felvillant

04.1k.

„Lilla, a lányom esküvőjére nyugodtan ne gyere el” — Mária hidegen közölte az asztalnál, miközben Lilla némán szorította a kávéscsészét

010.4k.

„Gábor, mégis miből vehetett házat a tengerparton?” az anyja kétségbeesetten kérdezte

012.1k.

„Nem, ettem már” válaszolta Péter, majd becsukta maga mögött az ajtót

01.6k.

„lakhatóvá kell tenni” — Mária Pavlovna nyugodt, parancsoló kijelentése, Eszter némán hallgatott

012.6k.

„Mondom neked, Péter, az ott bent nem alszik, hanem mulatozik, amíg te vidéki utakra jársz!” az anyósa reszelős hangon vádaskodva kiabált az előszobában

08.3k.