Történetek - Mélyebben értjük az életet - Page 3

„Ez nem tartalék. Ez adósságcsapda” — Eszter felállt, és vádolóan nézett férjére

033

„Márpedig aki fizet, az rendeli a zenét” dühösen mondta András, miközben Katalin csendben letette az ollót

01.7k.

„Úgy tűnik, az a kulcs, amit édesanyádnak kizárólag az uborkák öntözésére adtál, véletlenül nem az üvegházat, hanem az én pincémhez vezető titkos átjárót nyitotta meg” — dühösen közölte, majd a nyaraló felé indult

019.6k.

„Két lehetőséged van: vagy a volt feleségem a gyerekekkel ideköltözik hozzánk, vagy te mész el innen. Dönts!” jelentette ki Gábor a konyha közepén, mire a nő lassan letette a csészét és fagyos hangon visszakérdezett

08.8k.

„Hárommilliót muszáj odaadnod a húgomnak! Egy család vagyunk!” — üvöltötte az exférje a bíróság folyosójának kellős közepén

019.4k.

„Még szerencse, hogy korábban ideértem” sóhajtott jelentőségteljesen Katalin, miközben kényelmesen elfoglalta a házigazda dicsőségét

01.4k.

„Beszélnünk kell” — Viktória határozott, parancsoló hangon a küszöbön állva beengedést követelte

019.8k.

„Merre kószálsz már megint?!” — Anna szó nélkül bontotta a hívást és nyugodt, határozott mozdulatokkal elkezdte összeszedni a holmiját

022.2k.

„Felfogod egyáltalán, hogyan tapostad most sárba a férfi büszkeségét?” Katalin szűrte a fogai között, hideg és súlyos haraggal a menyére meredt

06.7k.

„Valóban zseniális volt, Istvánkám” — gúnyosan közölte Katalin, miután elárulta, hogy ő fizette a teljes előleget

06.3k.